Lujza hűsöl

Asszem' Belami picit becsiccsentett délután.
Az úgy volt, hogy hazajött a kórházból, gyorsan evett és lezuhanyzott, pont a lift előtt futottam vele össze, mert ő már indult egy haverjával sörözni.
Nos, a meleg, a fáradtság és a néhány korsó sör megtette a hatását.

Arra mentem ki, hogy mosogat maga után, közben hülyén vigyorog. Persze mindent újra kellett mosogatni, de fő a szándék.
Dinnyét is evett, fogalmam nincs, hová fér bele ennyi folyadék.

Azért kommunikálni lehetett vele, mert elmesélte a cuki doktornőt az izotópos vizsgálóból, meg a holnapi terveit. Csak továbbra sem lehetett azt a buta vigyort letörölni az ábrázatáról, muszáj volt nevetnem.

Ahogy pakolásztam a konyhában az előbb, eszembe jutott, hogy ma olyan jó volt minden.
Élveztem (a rettenet meleg ellenére is) az új munkát, este az egész család együtt vacsorázott, itt vagyunk most közel egymáshoz, kiélvezem az ilyen pillanatokat.
(Lujzát most lezártam a pincébe hűsölni, maradjon csak szépen csöndben magának.)