41 éves vagyok, meg a többi

Csütörtökön elmentünk a fiúkkal megünnepelni a házassági évfordulónkat, utána a templomba is bementünk ketten Charlieval, ahol összeadtak bennünket.
Az ajtóra ki volt írva, hogy papucsban, trikóban, fényképezővel ne lépjenek be, úgyhogy a fiúk, mert szabálykövetőnek neveltem őket, nem léptek be, tekintve, hogy rövid nadrágban, papucsban, trikóban, Belami a nyakában fényképezővel nyomult. (Pizzázni voltunk amúgy, mert a házasságkötésünk színhelyével szemben irtózatosan finom pizza van.)
Charlie bezzeg nyomott egy gyors szelfit a templomban a telefonjával, komolyan rosszabb, mint egy gyerek.

Belami jól belerázódott a belgyógyászati gyakorlatba.
Ő amúgy is az a típus, hogy keresi a lehetőséget a fejlődésre, szóval nem ül be a sarokba beszélgetni valamelyik évfolyamtársával, sőt jobban szereti, ha egyedül van gyakorlaton, mert akkor a kísértés sincs meg arra, hogy csak kibekkelje az időt.
Szóval vérvételben már nagyon menő, de -felügyelettel persze- mellhártyák közül savós folyadékot is csapolt már többször is, és a műtőbe is bejár.
Elmondta, hogy vannak orvosok, akik tesznek a tanulók fejére magasról, de mindig akad, aki szívesen tanít és adja át a tudását, úgyhogy Belami megkeresi ezeket az orvosokat, és mint a szivacs szívja magába a tudást.
És arra is nagyon büszke vagyok, hogy a heves és lobbanékony természetét is jól tudja kezelni, nem feszülget, tudja hol a helye.
Ő most esténként utána nézeget dolgoknak a jegyzeteiben, mert kérdezgetik, és szereti tudni a választ.
Meg olyan is volt, hogy az egyetemen pontosabban kell dolgokat mondani, egy kórházi osztályon meg más a "zsargon", de ő ezt is eltette az eszébe, és úgy mondja már, ahogyan az orvosok elvárják, de tudja azért, hogy a tankönyv mit ír. (És nem okoskodik az orvosnak, hogy az nem úgy van, hanem amúgy, mert neki most az a fontosabb, hogy tanulhasson, és nem biztos, hogy ennek az az útja, hogy kijavít egy orvost. Okos na, ebben is.)
Nagyon úgy érzem, hogy miatta nyugodtan hátra is dőlhetek, de persze ne arcoskodjon az ember.

Szombaton meg betöltöttem a 41 évemet.
Charlie egy esküvőn fényképezett, én meg elkísértem.
Egész napos móka volt, nekem csak magamat kellett sminkelnem, úgyhogy teljes mértékben Charlie "fegyverhordozója" voltam. Vittem utána a derítőt, ötleteltem néha, hogy mit és hogyan örökítsen meg, de a legtöbb időben figyeltem az embereket, nagyon jól elvoltam magammal, elmélkedtem.
Szerintem jó kis esküvő volt, a kezdetektől ott voltunk, úgyhogy a ruha felvételétől a menyecske megérkezéséig rengeteg sok kép született, szebbnél szebbek, láttam ez előbb, hogy Charlienak alig kell selejteznie, egyre profibban nyomja.
Az esküvő előtt voltunk külső helyszíneken, a pár nagyon vicces volt, így könnyű volt velük, mert maguk is találtak ki beállásokat, csak kattogtatni kellett folyamatosan.
Charlie olyan aranyos, ahogy mondja nekik: "Ez most jó, ez nagyon jó, nézz rá, gyerünk, lássam az arcodon, ez az, nagyon jóóó!".
És ettől egyre lelkesebben mutatják meg magukat a kamerának, akarják, hogy ott legyen minden a képeken, és sikerül is,
Mindenkinek sikerült eddig, és szerintem ez Charlie személyiségének is köszönhető, mert ő olyan természetű, hogy nem érzik magukat az emberek feszélyezve a jelenlétében.

Szombaton reggel az ex férjem köszöntött fel a szülinapomon egy üzenettel (ez megmaradt régről, hogy felköszöntjük egymást, de mostanában ezt sem vártam tőle), éjszaka meg Tűz írt egy sms-t, pedig az utolsó telefonbeszélgetésünk óta egy kósza hang sem esett közöttünk.
Mindkettőnek megköszöntem szépen, kicsit mulattatott a dolog, hajnali háromkor zuhanyzás közben mondtam is Charlienak, aki épp menni készült aludni, de erre visszalépett, és azt mondta, hogy "Pukkadjon meg mindkettő!". Bennem még ilyen szinten sincs indulat, egyszerűen nem érdekel.

Most meg itt szenvedünk a 11 órai kelés után, hogy mi legyen az ebéd, mert főzni senkinek sincs kedve, a pizzarendelés kilőve (négyből kettőnek -Charlie, Belami- ahhoz sincs kedve), úgyhogy majd az előbb említett két fő főz valami.... Vagy éhen veszünk, és holnap reggel nem kell dolgoznom menni 10!!! órára. Óhh, én szegény! :-)