Utolsó nap, fodrász, hajbizgentyű, ilyenek

Na, ezen a napon is túl. 

Annyira nem volt szörnyű a búcsúzás a munkahelyemtől, talán mert nem is búcsúztam. Egyszerűen csak elmentem, ledolgoztam az utolsó napomat, és kész.

Volt, aki telefonon hívott, volt aki bejött az irodánkba, és úgy mondott "Isten veled!"-et. 

Semmi ilyesmire nem számítottam, úgyhogy igazán jól esett, meghatott. Annyira nem, hogy sírjak, valahogy nem éreztem helyénvalónak, meg senkire nem akartam frászt hozni, mert ha én belekezdek a bőgésbe, akkor elég nehezen tudom abbahagyni.

Múlt héten még biztos voltam benne, hogy egész héten pityeregni fogok, aztán valahogy úgy alakult, hogy egyáltalán nem volt idő ilyesmire, meg úgy mentek a dolgok, hogy inkább vártam már a pénteket, mint nem.

Az is jó, hogy egy hét múlva megyek egy közös rendezvényre, ott lesz az egész intézmény, hivatalosan ott leszek elbúcsúztatva. Ez tompítja a véglegesség érzését, mert azért lezárul egy korszak. 

Lehet, hogy később majd fogok sírni, mert a kő ott volt/van a gyomromban, és ezt oldani kell majd valahogy, de most még inkább nyugtalan vagyok, meg izgága, hogy a következő három hétbe sok beleférjen, és pihenni is tudjak, hogy zen állapotban kezdhessek az új helyen.

Ha egy nő életében lezárul valami, akkor fodrászhoz megy. 

Nekem igazából véletlenül alakult így, de ment a mai nap hangulatához.

Nagy változás nem történt, mert szeretem még ezt a fazont, úgyhogy csak megigazította a fodrászom, meg a vastagságából szedett le sokat. 

Ezt meg a hajbizgentyűim között találtam, és azon tűnődtem, hogy az esküvőre tehetnék valamit a hajamba. Mondjuk azt sem tudom, hogy milyen ruhába fogok menni, de már a hajamon gondolkozok.

Charlie szerint mindig ezt csinálom, ugyanis azzal szórakoztam, hogy belepróbálgattam a hajamba a sok vackomat, pedig lejárt a mosógép, a sütihez begyújtottam a sütőt, a kukoricát is magamra vállaltam, hogy felteszem főni, de ezek helyett a fürdőszobában illegettem magam.

Mondjuk nekem közvetlenül fodrász után mindig szükségem van rá, hogy barátkozzak a hajammal, akármennyire pici is a változás, mert meg kell szoknom.

Végül Charlie feltette a kukoricát főni, én meg kiteregettem addig.

Folyt. köv. hamarosan...