Sokat fent volt, azon a kis cérnahangján gagyogott, mosolygott, és még két hónapos sincs. Imádom.
Azt meg külön élvezem, hogy én lehetek a jó fej kerianyu, aki kézben altat, meg cipelem az apró popót, mert az jó.
Szétolvadtam, mikor altatni kezdtem, és belekapaszkodott a pólóm nyakába, megkereste a tekintetem és mosolygott. Egyszerűen nem lehetett komolyan csinálni ezt az egészet, vigyorognom kellett folyamatosan, de legszívesebben hangosan nevettem volna, annyira jókedvű pillanatok voltak.
Úgy érzem, hogy mi Zoéval nagyon jóban vagyunk/leszünk. Összerezegtünk, vagy mi. Komolyan. :-)
Belami is bírta a kiscsajt. Hát nem tüneményesek így ketten? ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése