Lóhalálában

Tegnap voltam az új munkahelyem munkaügyén, becsekkoltam.
Vittem a fél iratos szekrényt, már csak az utolsó papír kell, ami a munkaviszonyom valódi megszűnése után lesz meg, és az erkölcsi bizonyítványom, ami természetesen tegnap délben jött postán, hogy ne tudjam magammal vinni.
Voltam üzemorvosnál, meg elcsíptük az egyik vezetőt, hogy akkor pontosan hová is kell mennem 11-én, meg kit keressek, ilyenek.
Kiderült, hogy a szabadságolás is az ő asztala, úgyhogy íziben elővezettem neki, hogy augusztus elejére van egy márciusban lefoglalt balatoni egy hetünk, és megértem, ha nem enged, de azért csak megpróbálom...
Legyintett, hogy persze, menjek csak, semmi akadálya. Hát nem gondoltam volna, hogy én ott leszek azon az egy héten a Balcsin. ;-)

Eddig mindenki tök aranyos, segítőkész volt, remélem minden így marad.
Én mégis olyan fáradtan értem haza, hogy azt hittem elpusztulok. Nagyon elviszi az energiámat az új, a megváltozott körülmények. Tudom, hogy ez csak átmeneti lesz, de akkor is gyilkos, hogy ennyire nyámnyila vagyok. Mi lesz, ha valami mégsem úgy alakul, ahogy elképzeltem?! Bele sem merek gondolni.

Itthon meg a nagy takarítási lázam miatt a feje tetején áll minden.
Az a baj, hogy nem tudok folyamatosan ezzel foglalkozni, ezért félben maradnak folyamatok, úgyhogy hegyekben állnak a kiválogatott tankönyvek, a fiúk szobája csupa kupi, hasonlók.
Ugye az van, hogy mondom a fiúknak (pontosan!!!), hogy melyik fiókot selejtezzék, hová. Na, ezt szépen megcsinálják, de egy tapodtat sem tovább, maximum, ha egyéb utasításokat is adok.
Na jó, azért Belaminak vannak saját gondolatai is, ő a ruháit tök magától válogatta szét, de Kismacsónak már oda kellett tenni a halmokat, és mondani, hogy két kupac legyen: kell, nem kell már. Aztán a kell kupacot én hajtogattam szépen be a szekrénybe.
Tegnap meg nem mondtam meg neki, hogy melyik az ő része, nem is csinált semmit, mert "honnan tudja?!?!" ő.
Úgy érzem, hogy soha nem fogok a végére érni, ráadásul ki kellett volna festeni, ha már ennyire kimozgattam mindent.
Persze most is indulnom kell valamit vásárolni az ebédhez, utána tudok bármibe is kezdeni, de nem sokáig, mert este Anyuhoz kell mennem kozmetikázni, ő is szép akar lenni a másik esküvőre, ahová meg ők mennek.
Hogy a saját szépségemmel mikor fogok foglalkozni? Na, azt nem tudom. Majd pénteken este, lóhalálában. Ahogy szoktam. ;-)