Aztán az is csont nélkül jött, hogy bejussak a főnökhöz, mert épp sarkig nyitva volt az ajtaja, olyan hívogatóan, mikor pisilni indultam, úgyhogy kis dolgomat elhalasztva bementem, és túlestem rajta.
Az első percekben éreztem a főnökön, hogy még nem is tudja: haragudjon inkább, vagy nagyvonalú legyen, de tudtam (köszi Levegő!), hogy melyik vonalat nyomassam okként (10 év, váltás szükségessége, új kihívások), úgyhogy kidumáltam a cipőjéből, nem volt gond.
Persze nem volt jó érzés, mert "10 év az 10 év, négy gyerek, az négy gyerek", na jó ezt a viccet csak én meg pár ember értjük, de nem tudtam kihagyni, szóval én sem vagyok fából, hozzám nőtt ez a hely és az emberek. Még a főnök is, aki nem a szívem csücske, mert nem egy síkon mozgunk, és már nem is fogunk soha, de ettől még megvannak az ő értékei is.
Nagyon-nagyon elismerően nyilatkozott rólam, egészen pontosan azt mondta, hogy csendesen, fegyelmezetten (haha) tettem a dolgomat, remek szakember vagyok, bárhol meg fogom állni a helyemet. Nem mondom, hogy nem esett jól. Azt meg most inkább hagyjuk, hogy lesz ez még így sem, mert Charlie szerint rémesen negatív vagyok mostanában, abba illene hagynom.
Szóval valóban közösen (én mondtam, ő elfogadta) megegyeztünk, hogy július tizedikével kilépek, amott meg 11-én kezdek. A lantot már június 17-én leteszem, mert gyakorlatilag az összes szabim bent van, és időarányosan ki kell vennem, de ez nem baj, mert nagyon rám fér, és szerintem a nyaralásunkat is nyugodtan elfelejthetem augusztus elején. Majdnem kizárt, hogy elengednek, de egy gyenge próbálkozást megér. Legfeljebb a három fiú megszabadul tőlem egy hétre.
A közvetlen főnökömnek már tegnap jeleztem, hogy mi várható, de a valódi felmondás után berongyoltam hozzá közölni, hogy meg is volt, nos, nem volt őszinte a mosolya. Remélem nem lesz gond közöttünk a következő három hétben.
16-án ellenőrzésünk lesz, ami azért is jó, mert így biztosan rá leszek szorítva, hogy rendben hagyjam ott a dolgaimat. Nem fogok unatkozni, az biztos.
Na mindegy, majd utána kipihenem magam. ;-)
Bírom, amikor a dicséretet meg az elismerést akkor mondják, amikor valaki elmegy. Ez általában így szokott lenni, még véletlenül se érezze az ember, amikor még ott dolgozik, hogy jó helyen van és szeretik amit csinál. Jó ez a váltás.
VálaszTörlésAhogy mondod. És igen, ez már muszáj volt nekem.
TörlésSok sikert Lulu, az itteni záráshoz, meg az új helyhez is. :-)
VálaszTörlésKöszönöm Pillanat! :-)
Törlésnekem mondták a dícséretet anélkül is, hogy kiléptem volna. Elismerte, hogy bármit rám bízhat, megállom a helyem és jól csinálom. Aztán konkrétan ezzell magyarázta, hogy miért nem léptet elő.
VálaszTörlésAzért ez is milyen már? Áhh, annyira fura dolgai vannak fura embereknek, és még főnökök is.
Törlésja és nagyon sok sikert az új munkahelyen :)
VálaszTörlésKöszönöm Csigusz! :-)
Törlés