Gyomorideg marad

Belami ma csinálta a 6. félév első szigorlatát, ami 5-ös!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ő nem szokott izgulni, de most hétfőn már annyira idegbeteg volt, hogy csak magamról mertem neki beszélni, meg az álláskeresési mizériámról, mert azonnal elborult az agya, ha véletlenül róla kezdtünk értekezni.

Ésss! (dobpergés)

Enyém a csütörtöki állás!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!, ami már hétfőn is az enyém volt, de meg kellett izzadnom érte, mert máshová is beadtam ugyanott. 

A vezetői állást annyira nem bánom már, hogy el sem tudom mesélni, mert hétfőn este telefonáltam egy órát Katival (őt rúgták ki onnan), és annyira riasztó dolgokat mesélt, hogy az utolsó csepp kedvem is elment tőle, komolyan nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha azt mondják: az az állás (hétfői interjús) az enyém. 

Persze nem bírtam cérnával, úgyhogy én hívtam fel őket végül.

Tudtam, hogy úgyis a titkárnő veszi fel, én meg pont így is akartam, mert neki szerettem volna elnyavalyogni a félelmemet a "két szék közül..."-t.

Nagyon aranyos volt, mondta, hogy már nézi is a papírokat, mert tettek az asztalára ezzel kapcsolatosan. 

Közölte a hírt, és hogy ma már hívott volna, de így jobb is, mert akkor máris beszélhetjük a továbbiakat.

Hogy fel kell mondanom.

Na, ez külön műsorszám, szerintem holnap reggel ejtem meg, mert át kell gondolnom, hogy tulajdonképpen hogyan is szeretném. Ehhez kellenek még információk, aztán hajrá.

Jajjjnekem!