Mélyen, alul rendben van minden

Még mindig tart ez a "mélyen, alul rendben van minden" érzés, amit persze borzolhatnak aktuális történések, de szeretem az életemet úgy, ahogyan van. Kegyelmi állapot, bár tartana örökké! (Kicsit félek is babonásan, hogy ezt nem kellett volna leírnom, de...)

Rengeteg a feladat.
Most olyan a munkám, mintha új helyre kerültem volna, tényleg minden megváltozott. Új adatlapok vannak, más a rendszer, és mindez továbbra is módszertan nélkül, bele a vakvilágba. Mindenhol máshogy értelmezik a rendeletet, igazából emberfüggő most, hogy miként oszlanak meg a feladatok. Szerencsére mi nagyon észen próbálunk lenni, de elkerülhetetlenek a konfliktusok a központtal.
A szomorú csak az, hogy erre ment ki az egész: "Oszdmeg, és uralkodj!". Nem is voltak mostanában tüntetni a "szociálisok", van bajuk épp elég.

Hétvégén rendbe kell tenni az interjúkat, mert jövő pénteken konferencia, és a kolléganőmnek össze kell raknia az előadást, de ahhoz meg kellene a klip a bántalmazott nőkről, illetve a velük készült beszélgetésekről.

Charlienak alakulgatnak munkával kapcsolatos dolgok, remélem hamarosan csupa jó híreket írhatok. Erről most ennyit. :-)

A fiúk rendben.
Csak hiányoznak az együtt töltött idők, mert sajnos egyre kevesebb van belőlük.
Olyan jók az olyan szombatok, mint múlt héten, mikor hol az egyik, hol a másik kucorodott mellém, hogy simizzem a hátát, nyakát, karját. Pumpálódok fel energiával az ilyen napokon.

Tegnap este is...
Kismacsó most thai boxra jár hetente háromszor, mikor hazaér, akkor felfal mindent, ami a keze ügyébe kerül, szóval bőséges vacsorával kell készülni.
Ledobta a táskáját, beleivott a forró mézes-citromos teájába, én meg csicseregtem neki, hogy mi a vacsora. Mire ő: -Köszönöm szépen, olyan cukorborsó vagy! -mondta mindezt olyan lágy hangon, hogy szétolvadtam, mint hó a napon, mert ahhoz ismerni kell Kismacsót, hogy tőle az ilyen kedveskedés mekkora nagy szó.
Az ilyen pillanatokért érdemes létezni. :-)