Kib.szott egy hős

Ha én egyszer rákötöm magam valamire!

Elmebaj, de én most MINDEN falatot számolok. Képes voltam ma is a gulyáslevesem összes hozzávalóját grammra pontosan megmérni, felvezetni a kalóriabázisra, aztán megmérni, hogy mennyi az annyi egy tányérban, stb..

A lökést ehhez a péntek reggeli mérlegelés adta: megmozdult az a fránya kg lefelé. Ráadásul a vártnál is jobban, szóval ez szárnyakat adott. 

Pénteken még a munkahelyen kiszámoltam, hogy a reggeli és az ebéd után hány kalóriám marad az uzsonnára és a vacsorára, és azt hogyan tudom "elkölteni" a helyi plázában, mert ott volt randim Levegővel. 

Szóval mikor eljött a vacsora ideje, akkor én célirányosan megindultam a kiszámolt kajám felé, mint egy ló a szemellenzőjével, és tényleg nem érdekelt sem a sültkrumpli, sem a sütik. Egy kib.szott hős vagyok, az már biztos.

Legveszélyesebb nap a szombat, de én továbbra sem hagytam magam.

Anyósomnál mindenből a felét szedtem a szokásos adagomnak, és láss csodát, úgy is totál jól laktam, ráadásul még kajakómában sem fetrengtem délután.

Este rukkola saláta, ujjnyi száraz vörösbor, mert élni tudni kell.

Azt hiszem közben a gyomrom is összébb szűkült, mert beérem kevesebbel, így tényleg nem nehéz tartani a saját magamra kirótt diétát.

Nyárra visszaszerzem azt a súlyt, amivel jól érzem magam, és az izületeim is tehermentesednek picit.

Egyszer már megcsináltam, most is menni fog.

Tudom, hogy erről is (mint a cipős terveimről) túl sokat írok, de ez foglakoztat, ez van. 

Meg a kimondott dolgoknak erejük van, és épp elég szégyen, hogy alig tudok felmutatni valami eredményt annak ellenére, hogy mennyit lamentálok erről. Épp itt az ideje, hogy eredményekkel (is) jöjjek.

Charlie csinálja a videót a bántalmazott nőkről.

Nem voltam túl nagy segítség neki, sajnos nem úszta meg, hogy ne nézze végig ő is az egész anyagot vagy százszor. Nem tudom mikor végez vele, és hogy milyen lesz, mert én elmondtam az instrukcióimat, de akkor is ő rakja össze, úgyhogy inkább őt fogja tükrözni, mint engem. 

Azt hiszem ezzel most elég sok melót raktam a nyakába, a jövőben visszább kell fogni magam, hogy mit vállalok el a nevében. Szerintem semmit nem fogok innentől. 

Az a helyzet, hogy az ő szabadidejét táblázom be olyan feladattal, ami az én munkámhoz tartozik, ráadásul tök ingyen dolgozik, maximum az én lelkes mosolyomért. Persze tudom, hogy milyen, és mennyire segítőkész, na ezt nem szabadna ennyire kihasználnom. Nem is fogom többé.   

Megyek, mert ezer a dolgom.

Keresnem kell a millió táskám között egy fényesebb feketét, mert az jobban illene az új cipőmhöz.

Csinálnom kell egy olajos masszírozást a képemen, mert elég zsír- és vízhiányos. 

Hajat mosni, kiválasztani, hogy mit veszek fel holnap, ilyenek.

Nehéz a nők élete, mondom én. ;-)