Itthon, csendesen

Mindenki itthon, csendesen.
Szerintem senkinek nincs kedve a hétköznapokhoz megint, nehéz lesz kivárni a tavaszt.
A tél jó karácsonyig, utána terhemre van. Most már a hó is, nem kell az sem, nem akarom.

Reggel leszaladtam a boltba tarhonyáért az ebédhez, vittem az üres pénztárcám. Remek.
A bankkártyám és a készpénz is a kicsi táskámban maradt, amivel 31-én moziban voltam. Ezért visszaszaladtam haza, majd megint le a boltba. Még csak mérges sem voltam, jól esett a napsütésben száguldani.
Most beszürkült az ég, gondolom valami esni fog.

Délután elmegyünk még négyesben, hogy a fiúk vásárolgassanak maguknak a karácsonyi pénzükből. Kismacsó nadrágot akar, Belami nem tudom mit.

Tegnap este Charlie talált egy nekem való filmet, az a címe: Bíborhegy. Gótikus, romantikus horror. Valami ilyesmi.
Ő nem nagyon nézte, a telefonjával játszott, én meg oda voltam, meg vissza.
Óh, semmi katartikus élmény, vagy elgondolkodtató mondanivaló, sőt a szellemek is túl csúnyák, túl rothadtak és kiszámíthatóak voltak, de akkor is remekül szórakoztam.
Tetszettek a díszletek, a kosztümök, az egész film hangulata. Nyilván egy hét múlva már emlékezni sem fogok rá, de egyszer érdemes megnézni, aki szeret borzongni.

Na, megyek szundizni a karácsonyfa alá egy picit, amíg még megtehetem. :-)