A régen beígért történet

Most az van, hogy Tükörrel megújítottuk a barátságunkat.
Ez már egyáltalán nem olyan, mint tavaly volt, de azt hiszem nekem jobb így.
Nem vagyunk napi kapcsolatban, de hetente többször egymásra írunk, meg beszélünk is, és ráadásul igazságosan megosztva: hol én, hol ő veszi fel a szálat.
Jó lenne már személyesen találkozni, remélem hamarosan össze tudjuk hozni.
Összességében ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy később derül ki, hogy miért is előnyös egy akkor még előnytelen változás. (Na ezt jól megmondtam, de talán értitek.)

Tűz. (Az a bizonyos beígért sztori.)
Jaj, hát én soha nem hittem volna, hogy mi így eltávolodunk! Na, ebben az esetben nem mondom azt, hogy ez majd a későbbiekben jól jöhet, mert ez tragikus.

Nagy vonalakban az történt, hogy idén, év elején Tűz elkezdett más munkát keresni, és az én javaslatomra!!! (annyira hülyeség volt) megkereste az ex férjemet is.
Ők nem voltak egymás számára ismeretlenek, hisz Tűz volt nekem, mikor még minden rendben volt a házasságunkkal, meg akkor is, mikor elromlottak a dolgok. Végigcsinálta velem a válásomat, tudott mindent, és a barátnőm maradt akkor is, mikor másik városba költöztem a gyerekekkel.
Akkor rögtön az ex nem tudott állást, de kb. egy hónap múlva szólt Tűznek, hogy most épp van hely náluk, és segíteni is tud a bejutásban.
A felvétel egy sok lépcsős folyamat volt, mindenféle kitételeknek kellett megfelelni, szóval gyakran beszéltek, chateltek.
Aztán egy bizonyos pontnál elkezdődött az évődés, hogy Tűz majd hogyan legyen hálás, ilyenek.
Tűz viszolygásba burkolt izgalommal számolt be mindenről, én meg eleinte próbáltam lerázni, hogy hagyjon már engem ezzel.
De csak nem hagyta abba, úgyhogy eligazítottam, hogy térjen észhez, hisz ismeri az exet, most is van családja, meg a felettese lesz, meg Tűznek is van férje, két gyereke, nem lesz ennek jó vége.
És vazz' nem, nem hagyta abba, folyamatosan engem gyilkolt ezzel, hogy ez mennyire rossz neki, meg kényelmetlen.
Kezdett elgurulni a gyógyszerem, de még mindig tök türelmesen mondtam, hogy ne válaszoljon neki, ne reagáljon, mert az ex úgyis hamar megunja, és új "áldozat" után néz, ilyen.
Tűz közben még mindig nem ott dolgozott, de már egyre közeledett az időpont, és ő azt magyarázta, hogy kedvesnek kell lennie az exszel, mert még keresztbe tesz neki.
Aztán volt Kismacsó ballagása, ahol mindketten ott voltak: ex családostul, gyerekestül, Tűz meg egyedül.
Megmondom őszintén, én nem értem rá azzal foglalkozni, hogy ők hogyan néznek egymásra, meg egyáltalán, de utána több felvonásban meg kellett hallgatnom Tűztől, hogy ex miket írogatott neki utána, hogyan nézte, blablabla. Lassan észre kellett vennem, hogy ez az idióta barátnőm beleesett az én csélcsalap exembe. Remek.
Én -ugye- ismerem Tűz férjét, gyerekeit, sőt a szüleit is, gyakran kerti partiztam velük. Végigfutott rajtam, hogy mi lesz, ha ez kiderül. Meg bizony kényelmetlen szitu amúgy is, hisz sz.r érzés beszélgetni Tűz férjével úgy, hogy közben tudom: a volt férjemmel kavar a neje.
Mondtam Tűznek, hogy én elfogadom, ha nem bír magával, de én ehhez nem asszisztálok tovább, nekem ne mesélgessen semmit, sőt lehet, hogy én akkor kivonulnék ebből ez egészből inkább. Persze egyből vette a fordulatot, hogy inkább engem választ?!?!?!, lezár mindent az exszel (elvileg még mindig csak beszélgetés volt, meg egy csók, más semmi).
És itt fordult minden rosszra. Felhívta a volt férjemet, és azt mondta, hogy ő nem beszélhet vele többé, mert én megtiltottam, illetve ő nem akar nekem fájdalmat okozni. Aztán ezt elmesélte nekem, és kérte, hogy ne haragudjak, hogy mögém bújt. Mi vaaan?!?!

Valami eltört bennem. Hogy így odadob indoknak abban a helyzetben, amit ő okozott saját magának azzal, hogy nem bírt magával.
Azt is mondta, hogy az ex rám dühös, meg fel is akart hívni, hogy miért szólok bele az életükbe, de ő leállította. Ó a hős!

Nagyon ideges lettem. Már épp volt egy viszonylag normális viszonyom a volt férjemmel, amit azért igyekeztem fenntartani, hogy a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat meg tudjuk beszélni, erre ez a hülye liba bekavar. Egyszerre mérhetetlenül dühös lettem rá, meg csalódott voltam, hogy így elárult.
Elhatároztam, hogy felhívom ebben az ügyben az exet, és tisztázom vele a helyzetet.
Egy csütörtöki estén jeleztem neki, hogy másnap beszélni szeretnék vele, hívni fogom délelőtt. Kb. két perc múlva jött Tűztől egy üzi: -Ugye nem rólam akarsz beszélni R-vel?
Visszaírtam neki, hogy ez az én dolgom, de ne aggódjon, mindent meg fog tudni időben.
Aztán leültem, és írtam egy levelet mindkettőjüknek.
Azért írtam le, mert egy hangot sem akartam mást mondani, mint ami abban van, és mindkettőjüknek ugyanazt (megelőzve a további kavarásokat).
Másnap először exet hívtam, beolvastam a levelet. Tulajdonképpen semmit nem mondott rá, annyira azért nem hülye. Mikor megkérdeztem, hogy tényleg fel akart e hívni, hogy ledorongoljon, akkor azt mondta, hogy eszében sem volt, ha akart volna, megtette volna.
Utána Tűznek olvastam fel a levelet, és elmondtam, hogy szóról szóra ugyanezt hallotta ex is, mert sok volt a kavarásból.
Erre elkezdett sírni, hogy neki mennyire elege van, minden oldalról satuba szorítva érzi magát, mert egyik oldalról én szorítom, a másik oldalról meg az ex.
Engem nehezen lehet kihozni a sodromból, de ez volt az a pont, amikor elkezdtem üvölteni vele, hogy nehogy ő legyen már megsértődve, mikor hónapok óta ugatom neki, hogy baj lesz, ne tenyereljen bele olyasmibe, amiben nem kellene, de hiába.
Azt hiszem nem ordítottam volna vele, és nem is vágok a fejéhez egy csomó szart, ha nem csinálja ezt a "még ő van megsértődve" cirkuszt.
Az az igazság, hogy azt nem lehet egy bejegyzésben leírni, hogy mennyi apró tüske ment a "körmöm" alá, míg ez az egész tartott, és hányszor kértem, hogy vagy ne meséljen semmit, vagy hagyja abba, de nem.
Így utólag már úgy érzem, hogy nem tudatosan, de igenis akart ezzel előttem villogni, és igenis volt benne egy női vetélkedés, mert ilyen mondatok is elhagyták a száját menet közben: "Meg azt is mondta, hogy tőled most már megőrül, értem meg most megőrül." Meg: "Nem, nem akkor lesz szabadságon, hanem utána héten, mondta nekem."
És igen, nem szabadott volna hagyni, hogy ilyeneket mondjon, de biztos más is volt már így, hogy abban a pillanatban, mikor ilyeneket mondanak, akkor annyira elképed, hogy csak jóval később érti meg: őt tulajdonképpen vérig sértették. Lassú a felfogásom, na!
Szóval az ordítós telefon után én többé nem hívtam, egyszerűen nem nem volt opció.
10 nap után felhívott, és próbáltuk megbeszélni. Szerintem mindenki elfogadta, hogy egy határt átlépett (én is), de valahogy mégsem éreztem azt, hogy megérti, hogy nekem mégis mi a problémám.

Eltelte pár hét, közben megszerveztük, hogy elmegyek hozzá.
Fura volt az egész. Nem részletezem, de őszintétlen volt, és részéről volt valami nagyon nagy merevség, amit akkor nem értettem.
Én ugyan meg nem kérdeztem volna, de elmondta, hogy mióta az új helyen dolgozik talán kétszer találkozott exszel bent, mert egyszerűen nem keresztezik munka közben egymás útját, gyakorlatilag nem is egy szárnyban vannak. A hisztis telefon óta semmilyen egyéb kapcsolat nincs közöttük.
Nem kételkedtem a szavában, de valami zavart, és nem tudtam, hogy mi.
Ez végig meg is maradt, sőt valami enyhe rosszindulat is megcsapott felőle, de ez is olyan volt, hogy látszólag inkább nagylelkűség, gyakorlatilag meg nem az, mert ismerem, tudom a rezdüléseit.

Aztán itthon rájöttem.
Hát persze! Pont ez a baja. Hogy ex nem keresi, nem érdekli, ilyen könnyen lehengeredett róla. Csorbult a vonzereje, mert én nem tudtam kussban lenni, és szépen hallgatni az eszement történeteket.

Most komolyan.
Tényleg ezt várta tőlem? Tényleg ez a fontos?
Hát milyen ember vagyok én, hogy ilyen "barátaim" vannak? 18 év alatt nem vettem észre?

Nem, nem.
Ez nem ilyen egyszerű. Biztos, hogy nem.
Csak... egyszerűen változunk. Elkanyarodik a történetünk. Vagy más lesz.
Csak... ettől még olyan rohadt szomorú ez az egész. Nem?