Ahol a kutya és a futócipő összeér

Azt már említettem a múltkor, hogy sportosabb életmód címén hanyagolom a buszt, így egyes napokon összejön 50-60 perc séta is. Csakhogy ez meg nem túl cipőkímélő üzemmód, meg azért a legtöbb cipőm ennyire nagyon nem kényelmes.
Most ilyesmi kis csizmában nyomulok, csak az enyém fekete:

Múlt héten végre bevillant a megoldás. Hát a nagyon kényelmes futócipőm?!
Asicsom van, imádom:

Nos, én reggel felhúzom az akármilyen szettemhez, viszonylag gyors gyaloglással elsprintelek a buszpályára, majd a távolsági buszon felveszem a szerelésemhez illő cipőt (viszem a kék műbőr szatyromban ;-) ), és tadám! volt pulzusnövelő mozgás, meg a cipőm sem megy tönkre olyan gyorsan.
Na jó, elég vicces a ballonkabátomhoz, meg csini táskámhoz a futócipő, de ki a franc nézi ezt reggel fél hét és hét között? Mindenki álmos, alig lát ki a fejéből. Meg különben is. 40!!! éves vagyok, igazán belefér, nem hinném, hogy engem nézegetnének kora reggel, éhgyomorra.

Tegnap délután Charlieval kimentünk a Decathlonba fekete cicanadrágért (imádom csizmával és hosszabb tunikákkal, meg kisruhákkal hordani), és útközben láttunk kutyákkal futó embereket. Megint összefacsarodott a szívem ezért:

Így akarok futni Alfonzzal, illetve Alfival. (Most ez a legújabb kutyanév őrületem. Ha lány, akkor meg Lujzi, vagy a blogos nevem: Lulu. Ja, és a Charlie féle hatalmas, kedvenc kutya neve csak Barabás lehet.)

Amire büszke vagyok, hogy tegnap lenyomtam egy óra otthoni tornát is. Jó lenne, ha megmaradna a nagy lendület. ;-)