Egy szombat története

Jó kis nap volt a tegnapi.
Kényelmesen felkeltünk, majd Charlie elment Kismacsóval a meccsére (Kismacsó focizott).
Belami az ágyában tanult, én meg megcsináltam a szemöldökömet, és nagyon boldog voltam a tetovált szemhéjammal, amiről végre teljesen leesett a varr, és pont olyan, ahogy elképzeltem. Nem feltűnő, de keretet ad a szememnek, imádom.

Aztán takarítottam.
Ágyneműt húztam, mosást indítottam, stb...
Közben azon tűnődtem, hogy mi legyen a délutánnal. Egy részről ott volt az egyik kolléganőm esküvője, amire egyedül mehettem volna, mert Charlienak Pesten volt programja (meccs, mi más?), vagy... mehettem volna vele is.
Megkérdeztem Belamit, hogy jönne e ő is, mi ketten elmennénk Apuékhoz, majd meccs után együtt jöhetnénk haza Charlieval. Benne volt.
Végül kiderült, hogy Kismacsónak sincs egyéb programja délutánra, ő is jön velünk.
Pesten szétváltunk, Charlie ment Kismacsóval a stadionba, én meg Belamival Újpestre Apuékhoz.

Belamit többnyire az öcsémnek, rosszabb esetben a pasimnak nézik.
Igazán, igazán szórakoztató, szóval nem fogok úgy csinálni, hogy "jajderosszmárfuránnéztekránk", mert kifejezetten élvezem, és még jól meg is ölelgetem a gyereket, meg puszilgatom, had egye a fene a furán nézőt, hogy ilyen fiatal pasim van. (hihi)

Apuéknál ezer éve voltunk.
Vittük Kismacsó meghívóját a ballagásra, ettünk finom tortát, beszélgettünk, jó volt.
Később befutott a másik két fiú, még folytattuk az eszmecserét, majd elindultunk haza. Lett is este 10, mire hazakeveregtünk.

Itthon Kismacsó kitalálta, hogy nézzük meg az "Életrevalók"-at, mert az iskolában mutattak belőle nekik részleteket, és az milyen csúcs volt már.
Tényleg az, érdemes megnézni. Film egy nehéz és szomorú témáról, mégis az utolsó percig valahogy vidám az egész, és fityiszt mutat a nyomorúságnak.
Még Belami is beszivárgott a tanulásból a film elé, úgyhogy mindannyian ma zártuk a tegnapi napot. :-)