Mindenféle jó dolgok

• Hazajött Belami Németországból, tegnap nálunk vacsoráztak Ágival, úgyhogy vissztérünk a hétköznapokhoz, hetente egyszer biztosan találkozunk. 
• Már hónapok óta motoszkál bennem az írhatnék, mostanra körvonalazódott a történet, ez most lendületet adott, szóval megint írok "az íróasztal fióknak".
• Szombattól jövő szerdáig megyünk a szokásos mini nyaralásunkra, ebbe beleesik a házassági évfordulónk (7.) és a szülinapom (9.). Kőszeg és környéke a cél, a kutyás szállás megvan, a programok alakulóban, jó sokat akarunk kirándulni. A hesszelés marad majd az augusztusi Balatonra. 
• Kismacsó is jól van, éli a szerelmes hétköznapokat, remélem hamarosan megismerhetem a "még nem neveztem el" leányzót. 
• Titkos projekt alakul (erről írok majd utána), már nem érdekelnek a buktatók, akkor is nagyon jól fog alakulni az egész. Tudom.
• Pár napja voltam az Ofotértben, ráérősen felpróbálgattam vagy 20 szemüvegkeretet, és már tudom, hogy pirosat vagy bordót szeretnék, mert attól él az arcom, és viszonylag nagy lencséset, mert most az a menő. Szerintem ez lesz majd a szülinapi ajándékom (lehet magamnak, még nem egyeztettem Charlieval, hogy ő mit tervez), mindenesetre egy új vizsgálat is szükséges, mert szerintem megint romlott a szemem. Valami borzasztó, hogy 45 éves korom után milyen ütemben romlik a látásom közelre, én nem hittem el, hogy ez velem is megtörténik, de sajnos igen. Mindegy, majd menőzök egy nagy, piros keretes szemüveggel, ha olvasnom kell. 

(Képek a netről, piros szemüvegkeret keresővel)

Nyaralásra készülve

Vasárnap pedig megyünk Fonyódra.

Alig várjuk. 

Volt egy kósza gondolatom, hogy belógatom pár helyre az önéletrajzomat, ha már ott vagyunk, olyan proaktívan, oda, ahol szívesen dolgoznék. Csak most még sehogy sem jó, és amilyen az én szerencsém... Igazából érzem én, hogy még nincs itt az ideje, de közben nagyon türelmetlen vagyok, mennék már, változtatnék, felforgatnám az egész életünket.

Már csak azért is jobb lenne kivárni, mert simán lehet, hogy egy év múlva Belami visszaköltözik a városba.

Ágival nagyon szépen alakul a kapcsolatuk, és Ági -valószínűleg- itt képzeli el az életét, tekintve, hogy itt rezidens még két évig, itt vett lakást, és a szülei is itt élnek. Belami meg nem szereti Pestet, ezt a várost viszont igen, és az ő munkájának nagyobb része megoldható távolról is, szóval adja magát, hogy ő költözzön vissza. 

Ha pedig itt telepednek le, és alapítanak családot, akkor... Újratervezés kell, mert arra az esetre is vannak elképzeléseim.

Türelmesnek kell lennem, és várni az igazi megérzésre, az nekem mindig bejön.

Addig meg csak élvezzük a nyaralást, nem kell túlgondolnom most ezt.

A héten még dolgozok, de szép lassan vonulok kifelé, remélem másfél hétig mindenki nyugiban lesz, nem kell a helyettesemet terhelni. 

Készül a lista, hogy mit ne felejtsek el a nyaralással kapcsolatosan.

Futócipőt nem fogom, csak még azt nem találtam ki, hogy reggel, vagy inkább este menjek e futni. Alapvetően én a délutáni -, esti edzés híve vagyok, reggel nem szokott jólesni a mozgás, de lehet, hogy kipróbálom megint. 

Lesznek majd vendégeink is egy-két nap, például Belami biztosan.

Jó sok könyv van már az olvasómon, nyaralásra kész az is. 

Mi is készen állunk.  

  

Azt nem is meséltem,

hogy Kismacsó szerencsésen hazaért a nyaralásból, ő és az autó is egyben, rendben. Majd szerdán viszi vissza Pestre Belaminak, addig még használja csajozni.

Belami meg dolgozik megállás nélkül, és ha rákérdezek mit csinál, akkor legtöbbször a kórházből küld egy képet az adott pillanatról. Majd belehalok a büszkeségbe minden ilyen kép után, hogy "lám, lám, miből lesz a cserebogár", de erről már rengetegszer írtam. Olyan helyes, szép férfi, és még okos is. Kedvesnek nem mindig mondanám, rettenetesen tudja fárasztani a hülyeség, de elbűvölő tud lenni, ha akar. Akárcsak én. 😉

Mi meg ketten maradtunk Mórcival három napra, illetve Kismacsó itthon van átmenő forgalomban, de azért na, legtöbbször ketten vagyunk. Charlie munka maitt ment Németországba, és elég necces, mert nem nagyon szeretne utazás után két hét karantént, tekintve, hogy vasárnap utaznánk nyaralni. Remélem holnapig már nem változik semmi.

Közben rám maradt a közjegyzőhöz rohangálás, meg az autókerskedés is. Úgy néz ki, hogy vettünk egy autót. Az én nevemen lesz, és elvileg azzal mennénk már nyaralni. 

Megmondom őszintén, elég nehez hetek állnak mögöttünk ez ügyben, mert Charlie kibírhatatlan volt, míg döntésre jutott, és sajnos ebben nem tudtam a segítségére lenni, mert csöppet sem értek az autókhoz, és a színükön kívül nem is nagyon érdekel rajtuk semmi. Vezetni utálok, és szerintem ezt sem nagyon fogom a nagysága miatt, de majd meglátjuk. Charlie azt mondta, hogy a régi autónkat megveszi az öccse, ahhoz teszünk még hozzá, és én is kapok egy cuki kis járgányt hamarosan. Mondjuk, szerintem többet vezetnék úgy, ha Charlie nem ülne mellettem, és féltené az aktuális autóját, mert az teljesen elveszi a kedvemet. Meg fontos lenne a cuki kicsiség, megőrülök ezektől a hajóktól, amiket Charlie preferál.

Ami miatt még forrt az indulat közöttünk, hogy én félek a ennyire "kiganézni" magunk alól pénzügyileg, ezért folyamatosan húztam vissza Charliet, mint Mórt séta közben a pórázzal, amitől ő ideges lett. Nem szereti, ha vészmadárkodok, én meg nem bántam volna, ha marad tartalék, ha jön egy újabb hullám megszorításokkal, mert ki tudja, hogy mennyi munkája lesz Charlienak. Az első karantén ideje alatt volt, de a vége felé már csökkent, és engem ez nyugtalanít. Mondjuk tegnap este azt mondta, hogy szeptembertől bele fog fulladni a melóba megint, annyi lesz, most épp ezt egyeztetik ott kint. Úgy legyen. Ámen.

Én meg próbálom a saját munkámat nyugpontra helyezni, hogy két hétig a helyettesemnek ne legyen túl sok dolga az én ügyeimmel. Meg takarítok is közben, mosok megállás nélkül... Mórcival nehezítve. Mert ő nagyon szeret segíteni, amiben nincs köszönet. Reggel már ellopott egy üres műanyag dobozt, és míg reggeliztem és az első kávémat szürcsöltem nagy nyugiban, leszedte a dobozról a cimkét, de olyan apró darabokban, hogy csomó ideig tartott összeszedni. Rettenetesen rág most, mert hullanak ki a tejfogai, az újak meg viharos gyorsasággal bújnak elő. Már három tejfogát találtam meg, elraktam őket, mint a gyerekekét. Szerintem ennél jóval több esett ki, de vagy megette, vagy séta közben hagytuk el. 

No, megyek a dolgom után.   

Káosz a köbön

Kicsit összesűrűsödtek itt a dolgok körülöttem, nem gondoltam át, hogy mit jelent zsinórban háromszor tizenkétórázni, közvetlenül a nyaralás előtt.
Megmondom, mert már tudom: totális káoszt és átláthatatlanságot.
Próbálok fejben felállítani valamiféle sorrendet, hogy holnap éjszaka el tudjunk indulni, de nem megy valami fényesen. Újabb és újabb feladatok buknak a tudatom felszínére, és ha nem írom le, akkor menthetetlenül vissza is süllyednek. Ráadásul ma este is negyed kilenc körül érek haza, ami azt jelenti, hogy tenni bármit is, már csak az indulás előtt tudok.
Charlie próbál vadul intézni mindent, amit csak lehet, de ettől ő is frusztrált, meg én is.

Belami párkapcsolata Széphajúval nem várt fordulatot vett, jelenleg azt sem tudom, hogy jön e velünk mindkettő, vagy bármelyikük is.
Kismacsó elegánsan a munkájára hivatkozik mindenben, tegnap elfüstölt az agyam a következő párbeszédünktől.
Én: -Tele a hócipőm, hogy reggel úgy megyek el, hogy mindent rendben hagyok, és este arra jövök haza, hogy tele a mosogató mosatlannal, és szalad az egész lakás. Gyakorlatilag belépek, és húzhatom fel a gumikesztyűmet a mosogatáshoz. Nem tudnál elmosogatni legalább magad után?
Ő: -Nem.
És nemes egyszerűséggel ennyi a válasza.
Én: -Jó, akkor oldd meg a vacsoráztatásodat, a holnapi szendvicseidet a munkába, mert én semmit, de semmit nem készítek elő, nem kenek meg, ilyenek. Így is játszhatunk.
Ezért aztán kiment a konyhába, megvacsoráztatta magát, a szendvicseit nem tudom, mert én reggel korán eljöttem.

Legalább a munkában nem kell megszakadni, mert gyerekek nincsenek is bent jelenleg, nemzetközi táborban vannak, majd az éjszakáshoz érkeznek meg. De ettől még itt kell lennem, és őrjítő, hogy jól nem csinálok semmit, mikor ezer lenne a dolog otthon, és még így is elfáradok.

Na jó, csinálom tovább a kresz teszteket, annak legalább van értelme jelen pillanatban.