Mára itt olyan elviselhetetlen lett a hőség, hogy nem tudom mi lenne velünk a kilencediken légkondi nélkül. Pedig pár éve nem volt, csak a ventilátor keverte a meleget.
Mióta meg beleástam magam jobban a fényvédőkbe...
Vettem egy plusz fényvédő krémet az arcomra (nem érdekel, hogy a nappali krémemben van fényvédő, az nem elég Okosszépség szerint sem), azzal levakolom magam minden reggel, akkor is, ha nem süt a nap. Engem nem ver át, mióta kiművelődtem, hogy a fényvédő alap minden évszakban, az kellett volna mindig is, kár, hogy anyám nem foglalkozott ezzel 47 évvel ezelőtt. Mindegy. Lekenem a kézfejemet is, ott olyan vékony a bőr, meg hamar látszik rajta a kor. Ha meg a napon vagyok valóban, akkor minden bőrfelületet lekenek, vagy eltakarok ruhával. Azt hiszem, kicsit ráfeszültem most erre.
Eközben Belami Grúziában:
Minden áldott este küld a napjáról egy 20 perces hangüzenetet, meg képeket, ezek most az esti meséim. Gyönyörű helyeken barangol.
Mondanám, hogy irígylem, de én nem vagyok ennyire (inkább semennyire) kalandvágyó, meg ezt a tempót sem bírnám. Hogy én naponta annyi rengeteg kilométert lenyomjak hegyen völgyön? Kizárt.
Eközben Kismacsó ma napszúrást kapott a gyakorlaton.
Igazán nagyon jó ötlet (nem!) a tűző napon gyakorolni a vigyázz állást. Mit mondjak erre? Inkább semmit. Ő választotta ezt, de soha nem fogom megérteni, maximum elfogadni.
Más.
2016-ban éreztem először, hogy nem esik jól olvasni már este, ebből arra következtettem, hogy romlik a szemem. Voltam is szemvizsgálaton, kaptam egy 0.5-ös szemüveget, amit elég ritkán használtam.
Mostanában egyre többet elővettem a szemüveget, de valahogy nem tűnt elégnek. Charlienak volt itthon lerakva egy régi 1-es szemüvege, azt meg erősnek éreztem.
Aztán tegnap, hirtelen ötlettől vezérelve, beugrottam egy Ofotértbe, és a szemész doktornő épp ott volt. Lecsaptam a lehetőségre, aztán meg jól ledöbbentem. 1.5-ös lencse kell, szóval Charlié nem erős volt nekem, hanem gyenge. Basszus! Erőteljesen vénülök.
