Extra csokis muffin

A lisztet 2 decis pohárral mérem ki, ebből három pohárral kell. Én a teljes kiőrlésűt és simát vegyesen használom, mondjuk egy pohár teljes kiőrlésű, kettő meg sima liszt.
Ehhez keverem az összes száraz hozzávalót, úgy mint 1 csomag sütőport, 3 evőkanál holland kakaót, esetleg a cukrot (15 dkg-ot), vagy az édesítőt, de én most próbálok leszokni róla, mert nem jó az. Tegnap mézet csorgattam inkább a folyékony hozzávalókhoz, de mindenkinek, ahogy az ízlése, egészsége diktálja.
Egy másik tálba a folyékony hozzávalók kerülnek. Két tojáshoz keverek 2 dl tejfölt, 1.5 dl tejet, 0.5 dl kókuszolajat, de napraforgó olaj is jó. Ehhez adagoljuk majd a száraz hozzávalókat, én botmixerrel szoktam, úgy gyorsan megy.
Egy, esetleg két tábla jó minőségű keserű csokit jó apróra tördelek vagy vágok jó nagy késsel, azt is hozzákeverjük a masszához.
Nekem szilikonos muffin sütőm van, belecsorgatom a mélyedésekbe a masszát, majd 180 fokra előmelegített sütőbe sütöm 30-45 percig. Nekem 45 perc szokott lenni, de nem túl erős a sütőm.
Mikor megsült, akkor pár perc után kiszedem a formából, és rácsra pakolom, ott hűl ki. Már, ha van ideje kihűlni, mert a fiúk lecsapnak rá azonnal (meg én is). Irtó guszta, ahogy az olvadt csokidarabkák figyelnek benne. Tejeskávéval egyszerűen mennyei.

 

Szeretem az életem

Csodás-csodás hétvége!
Igaz, most is inkább a félig kipakolt szekrényeket kellene rendbe tenni (nyáriból télibe, csere a beépített szekrény, meg a szobai szekrény ruhái között), ahelyett, hogy blogolgatok, de hát jó ez.

Tegnap Anyuval csaptunk egy csajos délutánt.
Elmentem hozzá munka után, kaptam tőle finom ebédet, meg tejszínhabos kávét, én meg megcsináltam a szemöldökét.
Sokat beszélgettünk, és ha soha nem is lesz közöttünk olyan igazi anya-lánya viszony (mondjuk azt sem tudom milyen az), akkor is nagyon szeretem az anyámat.
Elfogadom. Leteszem annak a kínját, hogy nem ő nevelt, és nagyon hiányzott, mert tudom, hogy nekem jobb volt így, hogy Apuval maradhattam, neki meg nagyon nem.
Legalább most itt van nekem, és azért, ha valami nagy gebasz volt, akkor számíthattam rá mindig is.
Mikor terhes lettem Belamival. Akkor is csak ő tudta megőrizni a higgadtságát, nem sápított, mint mindenki más, hogy "jajmileszcsak18múltálmileszafőiskolával", hanem csak annyit kérdezett, hogy mit szeretnék, és utána ahhoz tartotta magát.
Meg mikor a két gyerekkel odacuccoltam hozzájuk, és miattam is vették a nagy házat.
Vagy amikor begyógyszereztem magam, és egy hang nélkül vitt haza a kórházból a gyomormosás után saját felelősségére, és még az autóban széttépte a zárót, hogy ez meg sem történt, és nem is fog SOHA.
Jó, hogy megkaptam a sorstól felnőttként, amit elvett tőlem gyermekként. Jobb későn, mint soha.

Ma.
Vásárolni voltunk Charlieval, utána ő nagyon finom ebédet készített, én meg elkezdtem pakolni a szekrényekben, de elég lassan haladtam, mert minden sapkát felpróbáltam, közben telefonáltam Tükörrel. Átküldött egy csomó képet magáról, ami majd az új álláshoz kell, annyira szép mindegyiken. Úúúgy megmutatnám, de az már tényleg nem lenne fair vele szemben.
Aztán aludtam egy picit Charlieval, majd sütöttem egy extra csokis muffint, Kismacsó kedvencét.

   
Rengeteg-rengeteg csoki van benne (60%-os), meg csupa jóság (teljes kiőrlésű liszt, méz, kókuszzsír, holland kakaó, ilyenek).

Most meg ülök itt a konyhában a kupi tetején, szemben velem Belami tanul (a konyhában szeret valamiért a legjobban), jó süti illat van, Charlie valamilyen fotópályázaton molyol, Kismacsó meg mindjárt hazaér a haverkázásból, és benyom majd egy csomó sütit.

Szeretem az életem. :-)