Jövős-menős hét

Uhh! Ez a hét elég fárasztó eddig.

Kedden a szociális munka napja miatt nem kellett dolgoznunk, úgyhogy felkerekedtem, és elmentem Budapestre. Vonattal utaztam (az nekem ingyen van), aztán vettem a Simple alkalmazással a pesti tömegközlekedésre jegyet (és ezt most azért írtam le külön, mert én eddig SEMMIT nem intéztem telefonról, egy boomer vagyok, és végre rávettem magam), és először meglátogattam apumékat. Mostoha anyámat hazaengedték a kórházból még múlt hétvégén, úgyhogy időszerű volt egy vizit a részemről. Én most hosszan tudnám fejtegetni, hogy milyen nagyon nem tudok mit kezdeni azzal, hogy az öregedéssel mennyire megváltoztak, és ettől furán érzem magam, de nem lenne szép kibeszélnem őket. 

Utána visszatértem a metróra, és elmentem Belamihoz a klinikára. Ő mondta, hogy látogassam meg, ha belefér, és nekem muszáj volt vele beszélnem erről az egész elb.szott látogatásról. Beültünk a klinika büféjébe egy kávéra, meg Belami szendvicset is vett nekem, mert elpanaszoltam, hogy még enni sem kaptam. Arra kértem, hogyha kezdek rossz irányba változni, akkor szól nekem, mert én nem szeretném, ha azért maradnának el mellőlem, mert nem tudnak mit kezdeni az öregség miatt felerősödött előnytelen tulajdonságaimmal, de tapintatból meg rám hagyják. (Mint én.) Erre elnézően mosolygott, hogy úgyis megsértődnék, és nem érteném, mert ez így működik az időseknél. (Természetesen vannak kivételek, én is tudok.) Még sok témát érintettünk, de aztán gyorsan összekaptam magam, és rohantam a vonathoz, mert tényleg elment az egész nap.

Másnap (tegnap) Zalaegerszeg, két másik gyám pajtival, meg sofőrrel mentünk. 

Reggel fél nyolckor indultunk, és este hat előtt értünk haza. Egy, azaz egy gyerek miatt utaztam ennyi órát, és nem, nem tudják megoldani, hogy ez ne így legyen. És akkor itt most újra belecsaphatnék az egész rendszer működésképtelenségébe, de inkább nem teszem, mert ki kíváncsi erre így péntek este? Ugye?

Ma itthonról dolgoztam.

Nézegettem itt a lakást közben, hogy bizony neki kell állni egy nagyobb takarításnak, meg a múlt vasárnap kezdett selejtezést folytatni. Most az én ruháimat pakolászom, próbálok valami rendszert vinni abba, hogy mit hol tartok innentől, mert a hálóban a fiúk szekrénye kiürült, és a nyár folyamán szépen telerámoltam a cuccaimmal, csak épp minden logikát mellőzve. Úgyhogy időnként azt sem tudom, mit merre találok. 

Szabadságom még bőven van, úgyhogy december elején biztosan kiveszek legalább másfél hetet, és akkor biztosan ilyenekkel foglalkozok, meg kipakolom a karácsonyi dekorációt is. Na, ezeket nagyon várom. 

(Henckens Kris)