Az ESKÜVŐ

Fantasztikusan jó, pazar, mindenki igényét kielégítő esküvő volt.

Tényleg minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy én még ilyen jó esküvőn nem voltam. 

Flottul mentek a kikérők, az eső minden alkalommal akkor esett, mikor épp valahol bent voltunk, szóval teljesen érdektelen momentum volt. 

Szívhez szóló volt a polgári szertartás, a templomi meg gyönyörű, méltóságteljes. 

Utána kimentünk a lagzi helyszínére, a csodálatosan feldíszített hangárba. Mi már csütörtökön voltunk kint, mikor úgy háromnegyed részéig megvolt a díszítés, már akkor is fantasztikusan szép volt. Mintha valami amerikai filmből lett volna. Szombatra ez a hortenziákkal gazdagodott, mindenhol ott volt, mert az Azori-szigeteken, ahol megkérte Belami Ági kezét, ez egy nagyon jellemző növény, a régió szimbóluma.

A hangár a kifutó mellett volt, a "frissen sült" pár repülővel érkezett, amihez kimentünk, ott köszöntöttük őket.

Utána vacsora, az ételek nagyon finomak voltak, a kiszolgálás elsőrendű.

A fiatalok két táncot tanultak be, a nyitótánc egy komoly, szép, lassú volt, a másik, az átöltözés után, viszont egy igazi felpezsdítős, diszkós darab, nagyjából felrobbant a terem utána, mindenki táncolt. Akkora bulit csináltak, hogy elképesztő. Rengeteget táncoltam én is, meg beszélgettem régen látott rokonokkal, ismerősökkel, Kicsivel százhatvan alatti fő volt ott. 

Hajnali ötkor indultunk haza Charlieval, meg két igencsak "elázott "rokonnal, akiket még hazadobtunk. Mikor végre bejutottam a fürdőszobánkba, lemostam a képemről a vakolatot (erről majd külön írok posztot), megfürödtem, majd levittem Mórt hat előtt a reggeli szeánszra, hogy utána nyugodtan tudjunk aludni egyben néhány órát. Mór helyzete is rendeződött az esküvő napjára, mert két nap alatt találtunk egy ismerőst, aki elvállalta az esti sétát, előtte volt két próba sétáltatás. Utána a lakásunkba tette be, mert ott a legnyugisabb neki. Később, mikor anyósom hazaért, akkor nála volt, míg megérkeztünk mi is. Szóval a sok ide-oda cibálástól ő is elég fáradt volt, hogy a reggeli kör után aludjon velünk délig. 

Ági és Belami nagyon boldogok.

Jó volt velük ünnepelni ezt a nagy lépést, örülök neki, hogy számukra ez fontos volt, és meg tudták valósítani pont úgy, ahogyan elképzelték. Kismacsó azt mondta, gyönyürű ez az esküvő, de ő nem szeretne ilyen nagyot. Mondtam is neki, hogy mindenkinek úgy kell csinálnia, ahogyan neki jó. Nem vagyunk egyformák. Ági és Belami szeretnek középpontban lenni (oroszlánok mindketten), lételemük a pezsgés, nyüzsgés, szóval nekik nagyon jól ment, hogy ennyi embert összefogjanak, mozgassanak. Ehhez nagyon jó vőfélyt választottak, aki nem volt túl sok, de mindig ott volt, ahol kell, és segített a fiataloknak ebben. 

Majd hamarosan megírom az én "tüneményes" kalandjaimat a szépítkezéssel. Csak, hogy kerek legyen a történet. Azt hiszem a legjobb közmondás(ok) ide: "Aki sokat markol, keveset fog", "A kevesebb néha több", és még úgy is címkézhetném, hogy "Sok hűhó semmiért", meg ilyenek.