Legközelebb testhez jobban tapadó felsőt választok majd hozzá, de egynek jó volt ez is.
Ma sok értelmeset nem csináltam, cserébe holnap lógni fog a nyelvem a sok munkától, jó lett volna kicsit előkészülni, de már mindegy.
A bulin a baráti négyesünkből csak az ünnepelt (Szépség), meg én voltam, a másik kettő nem jött el.
Nem állítanám, hogy nem haragszom rájuk. A Térdzoknis egy darabig azt ígérte, hogy jön, majd az utolsó pillanatban valami béna kifogással lemondta. Azt írta a végén, hogy majd tavasszal, blablabla.. Először azt akartam írni, hogy majd akkor szervezd meg te babám, de végül válaszra sem méltattam. Van, mikor elfogynak a szavak a csalódottságtól. Bojtossal meg nem tudok mit kezdeni, mert a közös chatet ignorálja, nekem válaszol éppen, de semmi jót. Esze ágában sem volt jönni.
Teljesen feleslegesen pörgök ezen, de mikor a végén Szépség zokogva ölelgetett Charliet és engem, hogy mennyire boldog, mert eljöttünk, és mennyire fáj, hogy a másik kettő nem, akkor azért összeszorult a szívem miatta, meg miattunk, hogy miért és hogyan fajult el ez az egész ennyire. Nem értem, és nem is akarom megérteni.
Szerencsére a jelenlegi barátai ott voltak, és mind nagyon jófejek, öröm volt velük összeismerkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése