A táska a nagymamámé volt, és a lomok közül került elő pár éve Anyuéknál, egyből lecsaptam rá. Körülbelül hetvenes évekből származik, igazán autentikus darab.
Nekem ez is a kincseim közé tartozik, mert ő választotta, hordta, története van, ráadásul olyan, amit én is ismerek, mert a piros ruháét nem, de biztosan annak is van.
Nagyon szerettem a ruhában lenni, csillogott rajtam ez a szép szín, és én ugyan nem szeretek feltünősködni, most nem bántam, hogy megnéztek benne.
Fekete és ezüst volt a kiegészítő szín, egy helyes kis hajpántot is applikáltam az új rövid hajamba, szerintem eléggé sikerült "egyben lenni".
A színház nagyon jó volt, a Szerelmes Shakespearet láttuk.
Nekem ez filmben eddig kimaradt, de szerintem megnézem majd azt is.
Vasárnap elutaztunk a városba, ahol felnőttem.
Épp fesztivál volt, ott ebédeltünk Charlieval és Mórral ez egyik gimnazista osztálytársammal és a feleségével.
Ellátogattunk még egy-két helyre, ha már ott voltunk, volt egyszer, hogy leszakadt az ég, de előtte-utána gyönyörű jó idő volt.
Volt, akinek nem tetszett, hogy lefogytam, azt mondta, hogy nekem az áll jól, ha vannak rajtam plusz kilók. Hát öhm.. khm..., inkább maradnék így, valahogy egészségesebbnek érzem magam, meg jobban is.
Ma meg a keresztlányunkék jöttek.
Charlieval elég fáradtak voltunk, még Mór is csak feküdt egyik helyről a másikra, nyugit keresett, de nem nagyon talált. Szerintem ma korai lefekvés lesz.
Nagyon csini a vagy, a hajad is szuper és a táska története olyan jó! Szeretem, ha valamiben lélek van. :)
VálaszTörlésA féltestvéreddel a dolog nagyon érdekes és gondolom valahol nehéz is, de benned van annyi érzelmi intelligencia, hogy ezt jól tudod kezelni.