Ohh, hát minden nagyon jó, az idegrendszerem kibogozódott átmenetileg.
Ehhez átirányítottam a nyüves munkahelyi telefonomat, és igyekszem nem gondolni semmire, de ezt némiképp keresztülhúzza az, hogy Charlienak nem sikerült ez az átirányítási móka a dupla kártyás telefonnal valamiért. Természetesen így meg is találják minden nap, hétfőn Dunaföldvártól Siófokig szórakoztatták egy ügyével, de engem akkor már semmivel nem lehetett felidegesíteni, mert úton voltunk "haza".
Mire elhagytuk a Fonyód táblát, már teljesen zen állapotban voltam, és ez tart azóta is.
Én most nem kínzom magam reggeli futással, mert napközben folyton mozgásban vagyunk, és késő délután meg szoktam tolni egy kis túrával a napot, míg Charlie horgászni van. Ettől aztán Mór is sokáig alszik reggel. Végre az van, hogy én hamarabb kelek, mint a kutya, paradicsomi állapot.
Nem is főzünk, mert nincs kedvünk, ott szoktunk ebédelni, ahol épp ér bennünket a dél, és kávézgatni is beülünk külön valahová, tudnék így élni hosszasan.
A házba csak aludni járunk, mert olyan az idő, hogy órákig lehet a parton hesszelni, és csak úgy nézni ki a fejünkből. Meglepő módon ebben Mór is partner, simán elnézelődik órákat, persze előtte vagy utána jól le kell mozgatni, de ez is megvan.
Tegnap egy kicsit többen voltak, de a kutyás strand elég üres volt az ilyen parttalan bambuláshoz, ám ma már megint mennyei nyugalom van, sokkal tutibb most, mint nyáron.
Kedden azon tűnődtem egy ilyen bambulós időszakban, hogy mi történne, ha végre átköltöznénk ide.
Szóval mi lesz, ha a "nagy terv" megvalósul? Egyszerű. Új tervet kell kovácsolni. A megérkezés minden szempontból talán maga a halál? Nem tudom, nekem mindig volt új tervem, ha az előző megvalósult, és ez -szerintem- így is marad, nem nyugszom, amíg élek.
Sajnos holnap már utazunk vissza.
Persze lesz böjtje ennek a pár napos kiszakadásnak, mert torlódnak a feladatok, ráadásul vasárnap már dolgozok a másodállásban, szóval most gondolni sem akarok erre.
Inkább mutatok pár pillanatot.
Engem nagyon érdekelne milyen lehet a Balatonnál lakni. :) Min múlik a költözés?
VálaszTörlésÉn biztosan nagyon élvezném. Minden évszakban voltunk már, és mindegyik tetszett valamiért. Most az van nálunk, hogy Charlie 82 éves anyukáját átköltöztettük ebbe a házba, ahol mi is lakunk, csak néhány emelettel lejjebb. Őt nem akarjuk megint kiszakítani abból, amit nagy nehezen megszokott. A másik, hogy stabil munka kell ott is mindkettőnknek. Azt nem mondom, hogy nem találnánk, de anyósom miatt nem is mertem keresni, mert mi van, ha találnék valami jót. Aztán Belami is visszaköltözött a városba, kicsit ez is visszatart, de ő kedvesen biztat, hogy egy fonyódi nagymama is jól jönne, ha mégis úgy döntenénk. Persze szereti, hogy bármikor beugorhat hozzánk, de szívesen utazik Fonyódra gyakran. Szóval előbb-utóbb történni fog ez ügyben valami, úgy érzem. Nekem vannak más alternatíváim is költözés ügyben (gyermekkorom városa), de arra Charlie nem ugrik, meg a fiúk szerint sem jó ötlet (de jóval olcsóbb), ezt meg is értem valahol, de Fonyódban nagyon megegyezünk.
VálaszTörlésFonyód nagyon jól hangzik! Én drukkolok neki! :)
Törlés<3
Törlés