Mai rémség

Reggel 7 óra, Mórral sétálunk lent.

Már messziről kiszúrom, hogy egy fura nő jön velünk szemben. Az öltözete sem átlagos, de inkább a hátborzongató mosoly az arcán, az kelt rossz érzéseket bennem. Mór orra lent, fel sem néz, de rövidebbre fogom a pórázt, mert magában beszélő skizofrénra már morgott, és ez is olyasminek tűnik.

Ahogy elénk ér, a kutya fölé hajlik, és elég hangosan hajtogatni kezdi: -Öld meg a gazdit, öld meg a gazdit, öld meg a gazdit! 

Annyira elképedek, hogy nem hiszek a fülemnek, de azért ösztönösen húzom a kutyát magam felé, és szó nélkül megyek tovább. Mór továbbra is a szaglászással van elfoglalva, szerintem észre sem vette a közjátékot, de lehet jobb is. 

Merem remélni, hogy nem ilyen lesz az egész nap.