Ésss! Pénteken meglett a sminktetoválásom: szempillasűrítés. Ennyit mertem bevállalni.
Na, ez szemből konkrétan nem is látszik, csak maximum annyi, hogy nem olyan hókadt (színtelen, tompa, ilyesmi) a tekintetem szemceruza nélkül.
Charlie észre sem vette, míg nem mondtam neki, de talán megnyugodott végre, mert borzasztóan ellenezte ezt az egészet. Szerintem azt hitte, hogy valami kleopátrás förmedvényre készülök, vagy nem tudom, mert igazából nem lehetett erről értelmesen beszélni vele, annyira elutasító volt. Pedig ennél jobban ismerhetne, hogy az én natúrságomba nem fér bele annyira feltűnő, főleg nem maradandóan.
Igazából ezzel az egésszel az volt a célom, hogy ne kelljen folyton szemceruzázni, főleg a full allergiámnál lesz jó, amikor nyugodtan dörgölhetem a szemem, nem leszek panda maci.
Majd négy hét múlva lesz korrekció (már látom hol kell), és utána 8-10 nappal már a végleges állapot.
Most nem túl szép, mert a képhez képest kicsit puffadt a szemhéjam még pár napig, de igazán nem vészes, alig lehet észrevenni.
És nem fájt a tetoválás, tényleg nem.
Profi érzéstelenítővel ahhoz tudnám hasonlítani, mintha kicsit jobban megnyomott szemceruzával dolgozna rajtunk valaki. Ennyi. :-)
