A következő címkéjű bejegyzések mutatása: határok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: határok. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 11., szombat

A test, meg a kenyér


                                            

Ezt a könyvet Belami ajánlotta még karácsony környékén, mert elég sokat nyaggatom a vegetáriánus étrend orvosi vonatkozásaival. Azt mondta, hogy szerinte ez jó, és érthető is.
A könyvtárból szerettem volna kivenni, de viszonylag új könyv, úgyhogy nem sikerült. Végül ma Charlie megvette nekem. 😘 Elleszek vele egy darabig.
Mindenesetre már egy receptet ki is próbáltam belőle. Paradicsomos csicseriragu burgonyával. Nagyon finom, nagyon bejön nekem.


Aztán valamelyik nap a DM-ben belebotlottam ebbe.

                                             

Megvettem, de fogalmam sem volt, hogy milyen arányban, és hogyan használjam, mert elég kevés információ volt a csomagoláson. Aztán feltúrtam a netet, és csináltam egy ilyet.

                                                

Ez két deci rizstejből, és öt evőkanál kásából áll. Holland kakaót kevertem eritrittel, és egy fél banánt is karikáztam a tetejére. Valami mennyei lett, mint egy finom csokikrém. Az édesség utáni vágyamat maximálisan kielégítette, és tápláló is.

Kellett is ma, mert a nehéz napom volt edzésben.
Már ötven kilóval guggolok, és a felhúzást is harminccal csinálom. Ezeken a napokon nincs futás, csak laza bemelegítés, mégis totál leizzadok az edzés végére. 

Amúgy nagyon kíváncsi vagyok, hogy meddig jutok el, mert a határaimat jócskán kitoltam az elmúlt fél évben. 
Mikor július tíz környékén először guggoltam üres rúddal (kb. húsz kg), azt hittem nem fogok tudni felállni alatta. Rá két napra, meg olyan izomlázam volt, hogy biztos voltam benne, hogy még rúd nélkül sem tudok leguggolni, utána felállni. 
De Kismacsó nem hagyta, ott állt mögöttem, szó szerint a hónom alá nyúlt az utolsó centiken, és azt mondta, hogy nincs nyavalygás, csinálni kell, mert ez el fog múlni, és jobb lesz, egyre jobb.
És igaza lett. Az a borzalmas fájdalom elmúlt néhány nap után, és ma már, mikor bemelegítek az üres rúddal, az olyan, mintha semmi nem lenne a vállamon. Hihetetlen. Komolyan bámulatos az emberi test. Minden tiszteletet megérdemel. 

Ezért is keresem, kutatom, hogy mi a legjobb neki/nekem.
Mert szerintem nincs egységes rend, ahány ember, annyiféle. Nyilván vannak fő csapásvonalak, de meg kell találni a saját utunkat.
Számomra jó ideje világos, hogy az én utam a hús nélküli táplálkozás, de még rengeteg dolgom van ezzel. Rengeteg.