Először azt gondoltam, hogy már nem is írok beszámolót diéta ügyben, mert kb. ugyanaz van.
De aztán a héten többször is az jött szembe, hogy a magasságomhoz 56 kiló lenne az ideális, és kacérkodni kezdtem vele, hogy nyárra becélozhatnám ezt. Mostanában úgyis többet vagyok 60,1 kg-nál, mint 59,9-nél. Szóval nem is lenne akkora baj visszatérni kicsit a számoláshoz.
Attól persze továbbra is tartok, hogy még jobban öregít a súlyvesztés, de majd figyelem magam, hogy ne essek át a ló túloldalára semmiképp.
Múlt héten csak sikerült hoznom a három edzést, a héten eddig nulla.
Persze ez a hét most húzós, hármat is megyek a másodállásba, darabonként 12 órát, szóval elfogadom magamtól az érzést, hogy nincs most erőm máshoz. Talán ma egy lazát edzeni fogok, ha belefér.
Itt volt egy bekezdés a munkámról, de töröltem is.
Egyik részről azért, mert talán túlléptem egy határt, bármennyire is név és minden nélkül osztottam meg valamit a munkámról. Másik részről meg pont az ilyen hozzászólók miatt nehéz értekezni bármiről is, mert ők felveszik a rosszindulat szemüvegét, és úgyis azt képzelnek bele a leírtakba, amit akarnak. Nekem meg erre pont nincs szükségem. Amúgy -csak megjegyzem- a boszorkányüldözések is az ilyen típusú mentalitásból adódnak.
Persze egész éjjel ezzel álmodtam, küszködtem.
Reggel olyan fáradtan ébredtem, mintha nem is aludtam volna. Már két kávén túl is vagyok, meg csomót telefonálgattam munka ügyben, lassan belekezdek a határidős levelekbe, aztán készülök a holnapi 12 órámra.
Hogy valami jóval zárjak.
Úgy 2 hónapja rátekeredtem, hogy nekem kell egy adidas superstar, mert gyerekkoromban volt olyan nekem, és nagyon szerettem. Meg a farmerszoknyás szettekhez nagyon menő lenne. Jó sokat munkálkodtam (próbáltam, mászkáltam, netet túrtam) ez ügyben, de végül sikerült, lett egy ilyenem:
