Lelki élet

Én olyan sokat gondolkozok mostanában.

Mindenfélén. Azzal, hogy a fiúk felnőttek, és konkrétan Belamiéknak kisbabájuk lesz, megindított bennem egy csomó tűnődést. Hogy milyen voltam akkor, mikor én tartottam épp ott? Milyen érzések voltak bennem?

Aztán eszembe jut az apai nagymamám, akivel szoros lelki kapcsolatom volt. 

Ő vajon mit gondolt, mikor én úton voltam? Hogyan vált nagymamává?

Arra határozottan emlékszem, mikor Belami kicsi volt, és már dédiként volt jelen az életünkben. Annyi mindent mondott, amit most értek meg igazán, és olyan nagyon jó lenne, ha ezeket átadhatnám én is majd.

Az anyai nagyszüleim is biztos pontok voltak nekem, és minél többet tűnődök, annál világosabb, hogy a szüleim nagyon éretlenek voltak, mikor megszülettem, és később sem tudtak olyan szinten felnőni a feladathoz, mint ahogyan a nagyszüleim. Én ezzel most nem leírni szeretném őket, mert nagyon-nagyon szerettek és szeretnek, csak valahogy olyan gyerekek voltak még ők is, aztán meg összeértünk, vagy nem tudom, mindenesetre én nagyon máshogy akartam csinálni a gyereknevelést, mint ők. Szerintem sikerült máshogy, de nem biztos, hogy olyan nagyon jobban. 

Ilyeneken töröm a fejemet, mikor épp futok a futópadon, vagy sétálok Mórral, esetleg utazok, és épp nem kell figyelnem, csak nézek ki a fejemből. 

Talán így dolgozom fel, ahogyan egyik életciklusból átlépek lassan a másikba. 

Mindeközben 80% biztonsággal megmondták tegnap a baba nemét. 

Úgy tíz napon belül pedig 100%-ra fogjuk tudni a genetikai teszt miatt. Tippeljetek, ha van kedvetek! El fogom mondani majd a tutit.