Úgy este hat körül kezdett fájni a fejem.
Nem nagyon, de pont annyira, hogy elromoljon a kedvem.
Délelőtt megcsináltam a múlt havi jelentéseket.
Közben ment a mosás, később köretet csináltam a rántott húshoz (maradt tegnapról), levittem Mórt sétálni.
Délután az irodában voltam, gyorsan elszaladt az idő.
Hazafelé vettem pár dolgot, ami hiányzott itthonról.
Megbeszéltem Charlie anyukájával, hogy holnap délelőtt süt egy csomó sajtos rudat, mert délután megyek a másodállásom búcsúztatójára. Nagyon nem akartam ezt az egészet, de ragaszkodnak hozzá, szóval holnap délután bemegyek, és viszek valamit, szerintem úgy illik. Borzasztóan szenvedek, még a gondolatától is, hogy búcsúzkodjak megint.
Ez egy igazán hétköznapi hétköznap volt, semmi, de semmi érdekes nem történt, csak a szokásos dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése