Ez nem lesz egy hosszú bejegyzés.
Nagyon fáradt vagyok. Sok volt az inger a délutáni búcsúztatóval, pedig semmi extra nem történt, jó is volt, kedves volt mindenki, és sajnálkoztak továbbra is (kollégák! és lakók egyaránt), hogy nem dolgozok már ott. Most az van bennem, hogy társadalmi munkában havonta egyszer bemegyek hozzájuk segíteni, azt hiszem ez beleférne, meg a lelkemnek is jót tenne. Aztán majd lehet, hogy beleér a bilibe a kezem, mikor valóban bele akarom ezt szuszakolni az időmbe. Meglátom.
Hatalmas és szép virágot kaptam (meg pénzt is, nem is értem), amiről egyből láttam, hogy nem fogom tudni hazavinni biciklivel.
Charlie írta, hogy este hat körül mehet az autóért, addig nem akartam várni, úgyhogy bementem a munkaügyis csajhoz, aki a házunkban lakik, és ehhez a másodálláshoz is ő juttatott, hogy hozza már haza a virágomat lécci'. Mondta, hogy természetesen, meg rákérdezett, hogy érdekel e más állás, ahová kellene a szociális diplomám. Kérdeztem, hogy hol és pontosan mit kell csinálni, meg mennyi a fizetés, gondolom ezek a leglényegesebb kérdések. Mondta, hogy majd megadja a telefonszámomat valakinek, és az majd elmond mindent. Siettem jelezni, hogy én mindent boldogan meghallgatok, de még nem vagyok egészen biztos abban, hogy váltani szeretnék. Talán nem fáj még eléggé, nem tudom. Azért kíváncsi leszek, valahogy hiszek abban, hogy a dolgok akkor jönnek, amikor jönniük kell. Aztán majd én döntök. Hát nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése