Megint péntek lett, és jött a hét egyik fénypontja, a tánc.
Pedig majdnem lebeszéltem magam róla. Hogy minek bohóckodok majdnem ötven évesen? Inkább üljek le egy film elé, és tömjem a fejemet chipssel vagy pattogatott kukoricával! Aztán csak összekaptam magam, és mentem.
Annyira jó volt!
Csomó új dolog is volt, szerintem nagyon profi az oktató. Hozott hat érzelmet fa spatulára írva, és másik haton a mozgás dinamikájával voltak leírva érzelmek, és össze kellett párosítanunk. Utána válsztottunk, és improvizálva eltáncoltuk ezeket az érzelmeket. Én eleinte be voltam feszülve, mert kevésnek éreztem magam ehhez, de aztán láttam, hogy mindenki átadja magát a zenének, és nem foglalkozik mással, úgyhogy kezdtem befelé figyelni, meg kreatív lenni semmi tánctudással.
Az életörömnél az oktató fényeket kapcsolt fel, amivel a szertelenséget, a kirobbanó energiát akarta előcsalogatni, úgyhogy tisztára disco feeling lett, nagyon bírtam.
Most is jó alaposan nyújtottunk, és örömmel nyugtáztam, hogy még mindig jóval az átlag feletti a hajlékonyságom.
Mikor elindultam hazafelé, olyan ruganyosnak éreztem a lépteimet, mintha felhőkön szökdelnék, valahogy minden izmomat hosszabbank éreztem, és mindegyik önálló életre kelt.
Na, majd holnap biztosan lesz ennek böjtje, de kit érdekel?
Alig várom a következő alkalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése