Gondoltam, majd olvasok, meg zenét hallgatok, egyfajta relaxáció lesz az út.
Aztán Charlie kitalálta, hogy neki is van arra két gyereke, menjünk együtt autóval, meg vigyük Mórt is. Így aztán felkerekedtünk, elindultunk reggel nyolckor, és hazaértünk fél öt körül. Nem állítanám, hogy ez csak egy cuki kis kirándulás volt, mert tényleg dolgoztunk, meg utaztunk végig, csak felváltva.
Charlie két gondozási helyétől meg kisűlt az agyam, főleg az egyik lakásotthon volt nagyon gáz, de inkább nem kezdek most bele, hogy ilyen körülmények közül már emelnek ki gyereket.
Mór úgy viselkedett, mintha terápiás kutya lenne, mindenkivel, de tényleg mindenkivel kedves volt, bújt, simogathatta bárki, még olyan gyerek is összehaverkodott vele, aki amúgy retteg a kutyáktól. Inkább én voltam rosszul attól, hogy mindenki összetapogatta, mert hétfőn fürdettem meg, de hát akkor meg minek viszem emberek közé? De annyira ultra cuki, hogy kevés kivételtől eltekintve, mindenki hozzá akar érni, ezt meg meg kell értenem.
Amire nem vagyok büszke kicsit sem.
Így nem vittem az összekészített elemózsiámat, mert majd együtt eszünk, és hát ennek az eredménye az lett, hogy össze-vissza ettünk mindent. Volt M&M's csokigolyó, mcdonaldsos kaja, pogácsa, áhh, sorolni sem akarom tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése