Nyaralásra készülve

Vasárnap pedig megyünk Fonyódra.

Alig várjuk. 

Volt egy kósza gondolatom, hogy belógatom pár helyre az önéletrajzomat, ha már ott vagyunk, olyan proaktívan, oda, ahol szívesen dolgoznék. Csak most még sehogy sem jó, és amilyen az én szerencsém... Igazából érzem én, hogy még nincs itt az ideje, de közben nagyon türelmetlen vagyok, mennék már, változtatnék, felforgatnám az egész életünket.

Már csak azért is jobb lenne kivárni, mert simán lehet, hogy egy év múlva Belami visszaköltözik a városba.

Ágival nagyon szépen alakul a kapcsolatuk, és Ági -valószínűleg- itt képzeli el az életét, tekintve, hogy itt rezidens még két évig, itt vett lakást, és a szülei is itt élnek. Belami meg nem szereti Pestet, ezt a várost viszont igen, és az ő munkájának nagyobb része megoldható távolról is, szóval adja magát, hogy ő költözzön vissza. 

Ha pedig itt telepednek le, és alapítanak családot, akkor... Újratervezés kell, mert arra az esetre is vannak elképzeléseim.

Türelmesnek kell lennem, és várni az igazi megérzésre, az nekem mindig bejön.

Addig meg csak élvezzük a nyaralást, nem kell túlgondolnom most ezt.

A héten még dolgozok, de szép lassan vonulok kifelé, remélem másfél hétig mindenki nyugiban lesz, nem kell a helyettesemet terhelni. 

Készül a lista, hogy mit ne felejtsek el a nyaralással kapcsolatosan.

Futócipőt nem fogom, csak még azt nem találtam ki, hogy reggel, vagy inkább este menjek e futni. Alapvetően én a délutáni -, esti edzés híve vagyok, reggel nem szokott jólesni a mozgás, de lehet, hogy kipróbálom megint. 

Lesznek majd vendégeink is egy-két nap, például Belami biztosan.

Jó sok könyv van már az olvasómon, nyaralásra kész az is. 

Mi is készen állunk.