A mai nap eddig elég eredményes, már az edzést is letoltam.
Reggel gyorsan megcsináltam pár levelet, nyomtattam, aláírtam, szkenneltem, elküldtem. Aztán Charlie elment a dolga után, én meg úgy ítéltem meg, hogy olyan jó kis hűvös van a szobában, nyitott ablak elég lenne a futópadon futáshoz, meg senkit nem zavarok, még Mór is az előszoba kövén aludt kinyúlva. Szóval gyorsan lefutottam az öt kilométeremet, ittam egy fehérje shaket, és most nagyon frissnek érzem magam.
Tegnap úgy alakult, hogy a gyermekkori barátnőimmel értekeztem, és megállapítottam, hogy én még örülhetek magamnak.
Van egy négyesünk, az egyikükkel még oviba is együtt jártunk, a töbiekkel általánostól kezdve, egészen a gimnázium végéig. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, igyekszünk legalább egyszer évente összejönni, de volt már olyan, hogy hosszabb idő kimaradt. Most épp két év, és próbáltunk valami közös időpontot összeszervezni egy chates csoportban. Nem nagyon akart összejönni, kénytelen voltam külön-külön is megkeresni őket. Mindhárman a változókorra panaszkodtak, meg az egyik covidos volt, és azóta rengeteg egészségügyi baja van. Kicsit olyan volt, mintha valami nyugdíjas otthonba keveredtem volna. Mindhárman arra panaszkodtak, hogy nem tudnak/bírnak sportolni, fájnak az izületeik, a másiknak a tüdőkapacitása csökkent nagyon le, stb.. No, én azóta örülök magamnak, hogy nem fáj semmim, vígan tudok sportolni, maximum a lustaság akadályoz. Szerintem én még mindig csak az előszobájában járok a változókornak, szóval lehet ez még sokkal rosszabb a hangulatingadozáson túl, de igyekszem azon lenni, hogy ne tudjon bedarálni. Kicsit félek, de amíg nincs semmi bajom, nem akarok ezen pörögni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése