2023. április 16., vasárnap

Osztálytalálkozó

Még tavaly, tél elején kezdett szerveződni a főiskolai évfolyam találkozó.
Az első, decemberi, időpont el lett vetve, utána jött egy februári, az is. Februárban április és május merült fel, erről szavazás is volt. Többségében az áprilisra szavaztak, de aztán jó nagy csend következett. Aztán bő egy hete rákérdezett valaki, hogy akkor most mi lesz? Hirtelen majdnem mindenkinek a másjus lett volna jó, de voltak, akik (jogosan) a szavazást emlegették, hogy ők pont ez miatt az áprilisra készültek. (Nekem mindkét időpont jó volt.) 
Az lett, hogy tartsuk meg mindkettőt, és ha valakinek belefér, akkor jelenjen meg mindkettőn.
Ekkor még tíz-tizenöt fő volt az első időpontra. 

Khmmm... Gondolom sejtitek a csattanót. Végül öten voltunk tegnap. 
Én nagyon, de nagyon jól éreztem magam ezzel a négy másik emberrel, teljesen feltöltődtem. Mindannyian a szakmában dolgozunk, de más-más terülten, úgyhogy ez is egy kimeríthetetlen téma volt, de szóba került mindenki családja, meg sztorizgattunk a sulis évekről is.

Én nem tartom magam egy nagy partyarcnak, de ki nem hagynék semmilyen osztálytalálkozót.
Ehhez képest mostanában rengetegszer hallottam, hogy egyiknek nincs kedve, a másiknak nincs ideje ?!?! a hónapokkal előre lefixált időpontra. És nem, nem arról van szó, hogy nem érezte jól magát az adott közösségben, és nem kiváncsi senkire, hanem tényleg úgy tesz, mintha ezek az alkalmak amúgy havonta lennének, nem tízévente. 

Ki tudja, mi lesz tíz év múlva?
Én büszke vagyok az életem összes szakaszára, szeretek közösen emlékezni azokkal, akik részesei voltak. Nekem pont nem volt könnyű a főiskolai időszak, közben váltam el, neveltem egyedül a két fiút, stb... De akkor is szeretettel gondolok minden percére, mert az is tett hozzám, ahogy minden más. 

No, mindegy.
Közben szerveződik a harmincéves (atya-gatya!) gimnáziumi osztálytalálkozó, és ott lesz az ex is, de ez egyáltalán nem baj, majd vele is jót beszélgetek.
Ja, és megyek a májusi második körre is. Miért is ne? 😉  

6 megjegyzés:

  1. Én jól éreztem magam nagyon a gimiben, de az osztálytalálkozókon nem igazán. Most az utolsó a covid miatt el is maradt, azóta meg elég nagy a csönd. Az egyetemi csoporttársaimmal meg kb. nulla kapcsolatom nem volt, még neveket sem tudnék említeni onnan, tudom durva, de senkire sem emlékszem. Amikor már szakosodás volt az ottani csoporttásaim már ok, rájuk emlékszem, van, akivel azóta is találkoztam, mert egy területen dolgozunk, de annyira különösebben nem érdekelne egy találkozó. Nem is volt mondjuk. :)

    VálaszTörlés
  2. Amúgy hogy van az, hogy rövid időn belül a harmadik kisgyerek hal meg nevelőszülőnél?? Annyira megrázó.

    VálaszTörlés
  3. Érdekel a véleményed a nevelőszülős tragédiákról!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem ez áll legközelebb az igazsághoz, mert az első hírekben a tények is el voltak ferdítve (szerintem). https://budapestkornyeke.hu/a-neveloanyat-gyanusitja-a-rendorseg-szabadlabon-vedekezhet/?fbclid=IwAR2hdpeXipuX37SfphMnnKlNlqvaLdQAF0o7VjJAL096Nry5ZJnrMrzlUMc Az első hírek után nekem nem állt ez az egész össze, de ezzel a fenti cikkel már jobban értem. Valszeg bekattant a terhes nevelőszülő, mikor megfulladt a gyermek evés közben. és elkezdett kocsikázni a két gyerekkel, szerintem nem tudta mit csináljon. Ha jól értettem egy másik cikk alapján, a férje nem is volt vele, míg zavartan kocsikázott a halott és az élő gyerekkel, később találta meg, és vitte be a Rendőrségre a nőt, meg a gyerekeket is. NEM A CSOMAGTARTÓBAN volt az élő gyerek, és a mostani hírek szerint nem voltak alultápláltak, sőt, a külsérelmi nyomokat is tagadják. Fogalmam sincs, hogy mi a teljes igazság, de nagyon nem mindegy, és itt jegyezném meg, hogy mennyire utálom a nem korrekt híradásokat, és hogy lassan olyan már nincs is. Ettől függetlenül borzalmas az egész ügy, és nem tudom miért nem ment AZONNAL a nevelőszülő a kórházba, vagy hívott mentőt. Szerintem kikattant szerencsétlen, vagy hibásnak érezte magát, és nem tudta mit tegyen. Én nem ítélkezek, nem tudom mit hozna ki belőlem egy hasonló helyzet.
    A nevelőszülők egyre romló alkalmassága egy másik kérdés, de számomra elég nyilvánvaló a munkám során tapasztaltak miatt. Lehet, hogy majd írok is róla. Nem akar már senki nevelőszülő lenni, aki meg csinálja, az sok esetben nem alkalmas rá. Tisztelet a kivételnek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    2. Büfőgd máshová az ostobaságaidat lécci'!

      Törlés