Nyűgösen

Én úgy elfáradtam ebben a húsvétban!

Szerintem ez az időjárás sem segített sokat, hogy energiát nyerjek, pedig futottam háromszor, meg egy súlyzós edzés is volt. Az evést most vakrepülésben toltam az ünnep alatt, azaz nem méregettem, de próbáltam figyelni. Mindenesetre súlytartásra jó volt, maradt a 66, 8 kg, innen kell folytatni.

Megjegyzem, nem tett jót pár nap lazaság, rendesen hiányzik, hogy magamba tömjek 1-2 szelet sütit a kávémhoz. Ma már vegán fehérjés zabpalacsintát ettem tízóraira, de nem igazán esett jól. Mondjuk ez a vegán fehérjém borzasztóan nem ízlett amúgy sem, alig vártam, hogy elfogyjon végre, ebben az életemben bizosan nem veszek ilyet többé. Brrrr! 

Pénteken itthon voltunk.

Kicsit főztünk előre, mert tudtuk, hogy szombaton és vasárnap nem igazán leszünk otthon.

Szombaton elutaztunk szülinapozni a keresztlányunkhoz.

Nagyon jó volt.

Vasárnap Anyuéknál ebédeltünk, és ott töltöttük a délutánt.

Annyira nem volt jó az eleje, mert az öcsémék lánya rá van függve Mórra, de elég durván, és egy idő után a kutya elfáradt tőle, attól féltem, hogy megkapja a huszadik lábtaposás és farokhúzás után. Sokszor nem is direkt csinálta, szegénykémnek van valami magatartászavara, nem tud beszélni majdnem három évesen, de folyamatosan ordít, sikít, az én fejem is megfájdult már tőle. Végül elmentek, és onnantól tök jót beszélgettünk a másik öcsémmel, meg a többiekkel, nem kellett folyton azt néznem, hogy a gyerek üldözi e a kutyát. Amúgy nagyon szeretem a kislányt, annyira szép, de ezzel a helyzettel most nem tudok mit kezdeni. 

Hétfőn benne volt a pakliban, hogy Apuék jönnek hozzánk, de végül abban maradtunk, hogy ők szabadtéri programra mennek, mi meg pihenünk.

Nem igazán erőltettem a vendéglátást, mert tényleg marhára elfáradtam már, és Apuék nem tudnak mit kezdeni a kutya témával. Apu ilyen régi vágású, hogy kutyának nincs helye a lakásban, úgyhogy hozzájuk nem szoktunk menni, mióta Mór megvan, ők jönnek inkább. Persze nálunk nem szólhat a kutya miatt, de látom rajta, hogy zavarja, szóval nekem külön stresszbajnokság, hogy jól érezzék magukat, de közben Mór se legyen kicsukva. 

Az van, hogy ezt a kutyát mi bevállaltuk, és úgy, mint családtagot.

Én próbálok igazodni az egyéb családtagjaim kívánalmaihoz és természetéhez, de egy bizonyos ponton túl nem érdekel, hogy mi a véleményük. Szerintem Mór egy nagyon tiszta, nem szőrhullatós kutya, aki nem rág szét semmit, nem bánt senkit, és néhány perc viharos öröm után lecsillapodik, és jólnevelten elfekszik valahol, magyarul nem sok vizet zavar. Ha ennek ellenére valahol nem látják őt szívesen, akkor mi sem megyünk, illetve egész napra el sem tudunk menni, ha nincs babysitter valamelyik fiú jóvoltából.  Nem haragszunk meg, tudomásul vesszük, és lehet jönni hozzánk bátran. Viszont nálunk ott lesz a kutya, mert nem fogom becsukni, kirekeszteni. Ez van. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor marad a telefon, vagy a rövid, házon kívüli tali, esetleg a kapcsolatunk megszakítása. Nyilván, apámmal nem szeretném ez utóbbit, úgyhogy hozom a kompromisszumokat, de neki is kell valamennyit ehhez hozzátennie. 

Hétfőn befutott Belami, de szinte váltásba kerültek Kismacsóval, mert ő meg indult vissza Pestre. 

Innentől már tényleg csak beszélgettünk, teáztunk, húsvéti szendvicst csináltam, és ettünk. Este már a hajmosást is átettem mára, egyszerűen nem volt energiám rá. 

Nyűgös vagyok, no!