Most magamról leginkább

Múltkor ígértem, hogy nem zsibbasztok itt senkit a diétámmal addig, amíg az első célt el nem érem.

Nos, ez szombaton megtörtént, a diétám harminckettedik napján. Azonnal meg akartam örökíteni, de nem volt időm rá, meg azon tipródtam, hogy számszerűsítsek e itt, vagy azt inkább mégsem. Nos, végül arra jutottam, hogy miért is ne, végül is, ez itt az én naplóm, vagy mi. 

Évek óta hetvenkettő és hetvenhárom kiló környékén mozogtam, egyszerűen nem sikerült ennél kevesebbet mérni, maximum súlytartásra voltam képes az odafigyeléssel, heti két-három sporttal.

Nagyjábol bele is nyugodtam ebbe, mert igazából már kiscsikó koromban is hatvanhárom kiló voltam, szóval nem vagyok az a vékonyka, "vaságyastól" alkat.

Aztán decemberben a lábam miatt nem tudtam mozogni, meg ettem, ami csak a kezem ügyébe került, úgyhogy éreztem karácsony környékén, hogy elhagytam én már a hetvenöt kilót is. Végül megláttam a karácsonyi képeket...

A mérlegre csak a diéta megkezdése után mertem ráállni (sajnálom, hogy nem fényképeztem), akkor már hetvenöt alatt voltam, ami gyakorlatilag két-három kilóval több, mint általában. Fejembe vettem, hogy az az első célom, hatossal kezdődjön a súlyom. 

Megmondom őszintén, nem igazán hittem benne, de úgy voltam vele, megpróbálom, maximum visszatalálok a régi súlyomhoz, aztán azt majd őrizgetem szépen.

Harminchat napja szinte minden egyes nap azzal kezdem a reggelt, hogy ráugrok a mérlegre, mert látnom kell, hogy haladok e. Ez volt szombaton:

Ez pedig ma (szerdán):

Szóval haladok szépen, lassan, megfontoltan.

A kalkulátor szerint a magasságom, korom, stb.. alapján a súlyomnak ötvenhét és hatvanhárom kiló között kellene lennie, de még a hatvanöttel is normál tartományban lennék.

Nem is tudom. Legszívesebben becéloznám a hatvanhármat, de félek, hogy nagyon megráncosodok, mire elérem. Már most is látok változást, pedig csak pár kilótól szabadultam meg. 

Most úgy vagyok vele, hogy maradjon ez a hatos mindenképpen, a többit majd meglátom. (Most hatvanöt a következő cél, hogy túlsúlyos se legyek.)

Amúgy nincs nagy szigorúság.

Tényleg mindent eszek, csak mértékkel. Én nem ülök fel semmilyen "mentes" hajóra, úgy döntöttem. Nincs érzékenységem, intoleranciám szerencsére, és nem is akarok megcombosítani valamit a megvonással. Ez az én véleményem, de teljesen el tudom fogadni, ha másnak más, csak meggyózni ne akarjon.

Továbbra is odafigyelk a szénhidrát, zsír és fehérje arányára, nemcsak a kalóriára. 

Belami azt mondta, hogy nem látja maga előtt, ahogyan még öt év múlva is méregetek.

Mondtam neki, hogy nem is áll szándékomban, mert egy idő után már csak a súlyt szeretném tartani, és ahhoz -szerintem- nem kell a mérleg, odafigyeléssel menni fog. Ami lényeges, hogy tilos elengedni minden szabályt, mert akkor kezdheti az ember előlről az egészet. (Ja, és hetente egyszer elég lesz mérlegre állni.) 

Én ezt most saját győzelemnek értékelem.

Örülök magamnak.