Hétköznapi kis vegyes

No, elővettem az étrendeket, amiket dietetikustól kaptam, mert megint elvesztettem a realitásérzékemet kajálás ügyben.

Valami hihetetlenül könnyű belecsúszni abba, hogy még ez is, meg az is belefér, de nagyon nem így van. Aztán meg, már úgyis mindegy alapon, még este tízkor is lecsúszik egy kocka csoki. 

Igazából most nem hagytam elfajulni a dolgokat addig, hogy hízni kezdjek, de ilyen hozzáállás mellett, nyilván, nem is fogytam a futás ellenére sem. Valószínúleg épp csak megóvott attól, hogy magamra kapkodjak megint pár kilót. 

Szóval ismét előkerült a konyhai mérleg (is), meg az előre tervezés. Amúgy tök jó érzés ezzel szöszölni, meg a vércukrom is stabilabb, így nem vagyok megállás nélkül éhes, úgyhogy nem is értem, hogy hogyan tudom ennyire elengedni fülem-farkam. 

Majd a futásra, vagyis inkább kocogásra is ki kell találni egy nyári tervet.

Tegnap délután fél hatkor még elég meleg volt, úgyhogy majd leolvadt a fejem, de utána meg indultunk Mórt sétáltatni, meg csavarogni, szóval előtte el kellett intézni. Az a baj, hogy utánra meg nem hagyhatom, mert akkor meg nagyon elcsúszik a vacsorám, meg leesik a vércukrom. 

Gondolkodtam a reggeli futáson, de én reggel elég nehezen indulok be, próbáltam már korán jógázni, meg terembe menni, de nem nagyon esett jól, egész nap fáradt voltam utána. Kismacsó szerint szokás kérdése az egész, igenis hozzá lehet szokni a reggeli mozgáshoz, ha kitartóan csináljuk. Ezen még tűnődöm azért. 

Tegnap itthon volt Belami.

Ami azt illeti, eléggé nem dolgoztam, inkább kávézgattam vele, meg dumáltunk. Csináltam ebédre finom bolognait, aztán aludt is egy nagyot. Este ment vissza, szerintem tökre kisimult. 

Ma megint betévedtünk a Decathlonba Charlieval.

Nem tudtam nem megvenni azt a nadrágot a futáshoz. Zsebek vannak rajta!!! Az nagyon fontos. Kezd az agyamra menni a sportruházat, mást mostanában nemis húzok magamra. 

Mór legújabb kedvenc játéka.

Oda szokott hozni egy játékot, és lerakja. No, azt el kell dugni, ő meg megkeresi. Megengedi, hogy amíg az egyikőnk elrejti a játékot, addig a másik befogja a szemét. Olyan cuki, ahogy tűri, meg várja, hogy azt mondjuk: "Keresd!"

Mórtól nekem mindig jókedvem lesz.