Sokkal, de sokkal jobb

Tegnap volt Anyunak a megbeszélés a kezelésről.

A vizsgálatok szerint talán elég lesz egy nagy műtét, melynek során eltávolítják az érintett szerveket. 19-én már műtik is. Addig meg még ezer dolgot kell elintéznie, úgyhogy nincs idő szorongásra sem. 

Remélem a szülinapjára (december 1.) már csak egy rossz emlék lesz ez az egész.

Kismacsó egy napos műtétjére majd decemberben kell időpontot kérni, de az orvos szerint sem sürgős.

Charlie felhívta később telefonon, ha már be nem mehetett. 

Charlie rengeteget dolgozik.

Sorban jönnek be a mérnöki melók, esküvői fényképezés megrendelése is van jövő szombatra, úgyhogy nem unatkozik.

A héten sokat rohangáltam a munkám kapcsán.

Csomó "újratervezés" volt, meg utazgatás, meg értetlenség és hülyeség. Néha iszonyatosan elfáradok az emberektől, esténként már rendesen emberundorom van.

Fogyás lelassult, de nem állt meg.

Kicsit unom a 10 dkg-os lépéseket, de ez van, kell a türelem. 

Nagyon sokat dobna a dolgon, ha lenne időm eljárni edzeni, mert az itthoni mozgás továbbra is majdnem a nullával egyenlő. Az biztató, hogy Charlie is egyre inkább érzi, hogy kevés neki Mór sétáltatása, úgyhogy elképzelhető, hogy mégis, edzőterem lesz a vége. Mondjuk a vírus visszatartó tényező, de majdcsak vége lesz már egyszer.  

Aztán ma a nap is kisütött, és valahogy sokkal jobb minden.

Igyekszem megélni most ezt nagyon.