Kedvenc témám. (Akinek agyára megy már a diéta, mint olyan, az lapozzon!)

Mostanában rengeteg a fogyókúrás téma a blogokon. 

Úgy látom, hogy nem kevés embernek okoz gondot a súlya, legtöbb esetben a megváltozott súlya. Úristen, hányszor reformáltam már meg magam én is! Inkább össze sem számolom. Annyi biztos, hogy egyik sem volt felesleges, mert tanultam mindegyikből. 

Lássuk miket!

• Sajnos semmilyen csodaszer nincs, egyszerűen kevesebb energiát kell bevinni, mint amit felhasznál a szervezetünk. 
• Hosszú távon minden egyoldalú diéta visszaüt. Nem jó a tojás diéta, alma diéta, Atkins diéta, szétválasztó diéta (Belami szerint a legnagyobb baromság, amit hallott), de a ketogén diéta sem (Belami szerint hosszú távon ez sem jó egy egészséges embernek, most az epilepsziás betegeket ne keverjük ebbe bele.). Az ember vagy megundorodik egy-egy élelmiszertől, vagy az egyoldalú táplálkozás miatt károsodik az egészsége. Legtöbb esetben addig el sem jut, mert tarthatatlannak ítéli a dolgot, és abbahagyja... és visszahízza a kétszeresét annak, amit leadott.
• A rendszeres testmozgás kordában tartja az étvágyat, a vércukrot, és segít a diétában. Kár, hogy nekem egyszerre soha nem megy a kettő, azaz vagy a kajára koncentrálok, és akkor a mozgás szorul háttérbe, vagy edzek rendületlenül, de akkor meg az étkezés csúszkál el. Ezen kell most dolgoznom, hogy mindkettőt egy élhető szintre belőjem. 
• Alapvető tévedésem az volt, hogy minél kevesebbet foglalkozok az ételekkel és étkezésekkel, annál kevesebbet eszek majd. Ennek nevében nem szerettem főzni, egyáltalán a konyhában lenni. Mióta tervezek, sokkal többet lógok a konyhában, és mégsem szenvedek tőle, sőt, sokkal jobb azt megenni, amit én csinálok meg. Legalább tudom, hogy mi van az ételben, és mennyi. Kontrollálható, és azt én nagyon szeretem, ha van rálátásom a dolgokra, kézben tartom az életemet, illetve élelmemet. 😂 
• Nem szabad szenvedni a diéta alatt. Muszáj úgy csinálni, hogy az életmóddá válhasson, különben záros határidőn belül kezdhetjük az egészet újra.
• Amúgy nem a fogyás nehéz (amúgy de, negyven felett az is), hanem, hogy megtartsam az elért eredményt. 
• Veszélyeztetett vagyok, mert a szüleim is küszködnek a súlyukkal, nagyszülők között volt/van cukorbeteg, és anyai ágon az elhízással kapcsolatosan mozgásszervi gondok is előjönnek. Így negyvenöt éves koromban fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy milyen időskort szánok magamnak, és mit teszek meg érte. 
• Mindig arra van idő, amire szánok.

A két hetes csoport lezárult.

A két hét eredménye -1,3 kg. A három hété, mert igazából én már szeptember elseje óta csinálom, -2,3 kg. Ma reggel tartok ott, mint karantén előtt, mikor rendszeresen edzettem. Mondjuk akkor izomból jóval több volt. Úgy látom, hogy a heti mínusz fél kiló áll majd be, ami teljesen jó.

Az új két hét most vegetáriánus.

Kicsit fura a sok hús után, tegnap volt puffadás, de nem vészes. Úgy tervezem, hogy lesznek húsos napok is, ahogy kívánja a szervezetem. Szeretném érezni a szervezetem jelzéseit, észrevenni, hogy épp mire van szüksége. Szerintem most jó úton járok.