Szerdán írtam

Azt hiszem, hogy tudnék itt lenni még jó sokáig.

Ez egy amerikai mobilház az agárdi kikötőtől néhány méterre, az egyik gyermekkori barátnőm családjáé. Belül tényleg úgy van kialakítva, mint az amerikai lakások, nincs egy kihasználatlan négyzetcenti sem, mégis ízléses. Még gardrób is van benne, úgyhogy tegnap este mondtam Charlienak, hogyha ebben az életben még elköltözünk bárhová, akkor az csak olyan ház lehet, amiben van egy gardrób nekem.

Tegnap esőre ébredtünk otthon, de mire ideértünk, már sütött a nap, remek jó idő lett.

Találtunk -ugyancsak pár lépésre a háztól- egy éttermet, ahol emberi áron, nagyon finom és bőséges a kaja, és a teraszon Mórci is velünk lehet. Mór -amíg mi eszünk- fekszik az asztal alatt, és alszik. Annyira csodálatos ez a kiskutya, valahogy ráérez, hogy mikor fontos jónak lenni. Mert amúgy elég impulzív kölyök, ahogy a keresztlányunk mondta: „impulziája van”, magyarul élénk, olykor komisz kiskutya.

Annyira, hogy tegnapra jutott az ijedtségből is, mert belehemperedett egy darázsfészekbe a kertben.

Persze épp kettesben voltunk, mert Charlie horgászott, és pont én dobtam a labdát arra, szóval akár én is belegyalogolhattam volna a lyukba, amiben darazsak élnek. Szegény kis makim rohant vissza hozzám, én meg azt hittem, hogy megszúrta egy ág, csak amikor közelebb ért, akkor láttam, hogy a hátán több darázs is bele van gabalyodva a szőrébe. Puszta kézzel szedtem ki, a papucsommal meg vertem is agyon őket, nem nagyon volt más választásom hirtelen. Valószínűleg csak a fülét csípte meg egy, mert sehol máshol nem érzékeny neki, szóval még olcsón megúsztuk ezt a kalandot. Szerencsére nem allergiás a csípésre, úgyhogy nem kellett ügyeletre rohanni, de eléggé megszelídült a rossz élménytől, egész este bújt hozzánk, el nem távolodott egy méterre sem tőlünk.

Este megint az étterem volt soron, megünnepeltük a 13. házassági évfordulónkat.

Finom bort választottunk a vacsorához, a fények gyönyörűek voltak, Mór meg aludt a lábunknál, eszményi és romantikus este volt, imádtam. Utána sétáltunk a sötétben, Mór póráz nélkül, mert ott jött a közöttünk levakarhatatlanul. Itthon még megnéztünk egy részt a kedvenc sorozatomból, meg kézműves sört iszogattunk, tökéletes befejezése volt a napnak. A jó levegőtől igazán pihentetőt aludtam.

Reggel Mór kelt a szokásos hatkor, de nem bántuk, mert Charlie indult horgászni, én meg kávéstól, takaróstól kitelepedtem a teraszra, és olvasok, meg bámulom a felhőket. Nagyon-nagyon élvezem. (Mór meg a rágócsontját élvezi ugyanígy.)