Sztori arról, hogy mennyire át tud változni egy ember, ha a kutyájáról beszél

A munkahelyen van egy csaj, ő egy másik csoportban dolgozik és irodán, de a munkánk időnként összefut, olyankor kér tőlem papírokat, információkat. 

Nagyon fura lány, mindig olyan sértődöttnek, frusztráltnak tűnik, csapkod, sóhajtozik, forgatja a szemét. Eleinte azt hittem, hogy velem van baja, de aztán láttam kollégákkal is beszélni, és rájöttem, hogy ő ilyen, nem egy egyszerű ember. Azért én sem vagyok az, úgyhogy árgus szemekkel figyeltem, hogy mikor lépi át a határaimat, mert azt megkeserüli, ebben biztos voltam. 

Én ugyanis rettenetesen toleráns vagyok..., egy bizonyos pontig. Utána viszont átmegyek vulkánba, és ezt általában senki nem szereti, meg egy kicsit ijesztő is annak, aki még nem hozott ki a sodromból. Érdekes módon, onnantól tök jó kapcsolatban tudok lenni azzal is, akinek leordítottam a fejét, mert tisztában van vele, hogy átlépett egy határt, és ezt nem hagyom. Az emberek ösztönösen jobban tisztelik azt, akinek határai vannak, és nem nyel be mindent, erre már régen rájöttem. 

Szóval szép csendben együttműködtem vele, de éreztem, hogy előbb-utóbb ki fogja verni a biztosítékot nálam. 

Aztán hétfőn leszaladtam hozzá az irodájába egy papírral, amivel már napok óta adósa voltam. És csillogó szemmel kérdezte, tényleg igaz e, hogy uszkárunk lesz. Ledöbbentem, mert egy teljesen más ember ült ott. Elmondta, hogy nekik is pudlijuk van, és egy csoda, nagyon jól választottam. Szinte percek alatt tudtam meg róla ezer dolgot a kutya kapcsán, amikről az elmúlt évben soha nem esett szó. Nem tudtam, hogy vannak gyerekei, hogy ők is emeletesben laknak, ilyenek. De mondott jó kutyakozmetikust, meg állatorvost is.

Azt tudtam, hogy vannak emberek, akik az állatok társaságát többre becsülik, mint fajtársaikét, de eddig még nem láttam ekkora átváltozást. Tök szép, és lágy lett a lány, olyan, akivel szívesen beszélget az ember. Szerintem hozzá ez a kulcs, és én használni fogom, az egyszer biztos. 

Tegnap kimostam Mór összes új és kapott játékát, plédjét.

Berendeztem a sarkot a szobában, ahol aludni fog. A konyhában kitettem a tálkáit, mert enni és inni ott fog. 

Ma még feltekerem a szőnyegeket, átmenetileg egyszerűbb lesz így. Kezd úgy kinézni, hogy felkészültünk. 

Persze izgulok. A következő párbeszéd a napokban zajlott.

Én: -És mi lesz, ha nem fog bennünket szeretni? 

Charlie: -A kutyák a szar, szemét gazdájukat is szeretik, nemhogy azt, aki szerető, rendes velük. Úgyhogy ne aggódj ezen!

Oké. Akkor megpróbálok nem aggódni.