Direkt hamarabb mentem be, hogy egy régről ismert régi "új" kolléganőmmel beszéljek, aki egy hete kezdett nálunk, és a tréningen ezért is nem vett részt.
Igazi gyomorszájas volt, mikor nagy vidáman átmentem hozzá csevegni, és azt mondta, hogy épp felmondott. Teljesen lefagytam. Főleg, mikor elmesélte, hogy miért kénytelen ezt tenni.
Nem, nem a munka miatt, a családi élete alakult úgy, hogy nem látott más választást. Annyira sajnáltam, hogy egész nap nem tértem magamhoz, egyszerűen a hatása alá kerültem.
Olyan törékeny az ember élete.
Egy perc alatt borulhat minden, de tényleg minden. Főleg, ha az embernek a gyerekéről van szó. Ott nincs pardon, a lehető legrosszabb egy szülő életében, ha a gyerekével nincs rendben valami.
Ezzel a hangulattal megalapoztam a két napos tréning rám gyakorolt hatását.
Utáltam, untam az egészet. Pedig a tréner is teljesen rendben volt, és továbbra is jó gyakorlatokat hozott, szóval egyértelműen velem volt a baj, én nem tudtam ráhangolódni megint az egészre.
Mire kezdtem felengedni végre, addigra vége is lett.
Két érdekes pillanat jut most eszembe.
Az egyik, mikor reggel választani kellett egy Dixit kártyát, és megláttam a spicc cipőset, amin egy pókháló is volt. Egyből eszembe jutott, hogy le kellene porolni végre a bakancslistámat, amin a balett tanulása van. Ezt el is meséltem, és azóta nem hagynak békén ezzel a kollégák, úgyhogy ma írtam egy levelet a balett iskolának. Valami csak lesz ezzel is. Maximum elküldenek a sunyiba, de legalább megpróbáltam.
A másik az utolsó játék, ahol pozitívan kellett kipletykálni mindenkit sorban.
Úgy láttam, hogy ettől mindenki tartott picit, hisz nem igazán ismerjük egymást, illetve akik nagyon rég együtt dolgoznak, azok talán igen, de elég sok új kolléga van, akik az elmúlt egy-két évben csatlakoztak a csapathoz.
Megmondom őszintén, én is frusztrált lettem egyből, de meglepően sokan mondtak valami szépet rólam, szóval nem volt gáz.
Mondjuk jobban szeretném, ha egy ilyen körben nem a gödröcskés mosolyomat, meg a szépségemet dicsérgetnék jobban, hanem a szakmai hozzáértésemet, de szerencsére, akik jobban megismertek tavaly április óta, azok azért ilyesmiket is mondtak.
Belami ma ügyeletes, úgyhogy holnap reggel leteszi a "lantot", és hazajön végre.
Hetek óta nem láttam, ideje lesz már. Itthon is alszik, majd pénteken megy Iluskához, most hozzájuk utaznak tovább.
Kismacsó meg pénteken jön, és marad is vasárnapig, úgyhogy felváltva élvezhetem a társaságukat. Alig várom már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése