Nagyon gyorsan elszaladtak a napok, a karácsonynak lassan vége.
Mondjuk én pont ezt a részét szeretem a legjobban, mert jelenleg tényleg csak az van, hogy esszük a sok finom maradékot, nem kell főzni, csak a karácsonyfa fényeiben olvasgatni, filmet nézni.
Azt hiszem, nekem a karácsony azért nem rohanás, meg kapkodás, mert kialakítottuk a kis hagyományainkat, ami miatt tudom, hogy mi után mi következik, és ez megnyugtató.
Tudom, hogy melyik nap sütöm meg a sósat, meg az édeset, mikor csinálom meg a levest, és mikor díszítjük a fát.
Kialakult a saját kis karácsonyunk a saját ételeinkkel (szinte semmi hagyományos nincs benne), hogy aztán este Anyuéknál kicsit hagyományosabban karácsonyozzunk, és az is nagyon jó.
Ennek ellenére most kicsit hajtottam előre az eseményeket, és nem igazán tudtam beleengedni magam semmibe.
Hétfőn és kedden este is forralt bort ittunk Belamival, nem tudom, hogy ettől e, vagy a széltől, de ahogy lefeküdtem, olyan szédülés-émelygés kombó jött rám, hogy azt hittem hányni fogok.
Kijött a herpesz a számon, gyanítom valami nem százas az immunrendszeremmel, szóval a nagy leengedésben megbicsaklott most valami.
Aztán az se sokat dobott a hangulatomon, hogy egy fészes, zárt csoportban kitört a balhé, és komolyan úgy éreztem magam, mint az óvodában.
Első körben nem szóltam be/bele, de aztán az igazságérzetem nem hagyta, hogy kussban maradjak, pedig pont nem voltam érintett.
Sajnos nem állítanám, hogy sikerült tisztázni a dolgokat, de szerintem ez amúgy is csak úgy működik, ha felnőtt ember módjára viselkedünk, nem mint a dedóban (sarkítva: "te a barátom vagy, te nem", "te nem tudod, amit én tudok", "nem mondom el, de", "na jó, xy ezt csinálta, vz meg ezért lépett ki", "kilépek én is"...blablabla...).
Annyira rémes, hogy ez is pont olyanná vált, mint a való életben sokszor, az emberek egymás háta mögött beszélnek, célozgatnak, aki meg kimarad belőle, az tök hülyén értetlenkedik, rossz érzéseket generál magának, aztán mikor megfogalmazza ezt, akkor jól le van tolva, hogy "nem ért semmit, mert nem tudja a hátteret". Hábameg', akkor ne témázzunk rajta, vagy ha igen, de akkor elő a farbával, és csináljunk úgy, mint az értelmes, intelligens emberek Nem?
Azt hiszem túl sok szót vesztegettem erre már eddig is, úgyhogy hagyjuk. Lehet, hogy igaza van a férjemnek, nem kellene a telefonomon lógni folyton, inkább foglalkozzak vele, meg a való élettel.
Azért jó pillanatok is voltak.
Egyik nap régi karácsonyi képeket nézegettünk, és találtunk pár videót is, amiben Kismacsó karácsonyi beszédet mondott, és annyira édes volt, hogy ő nem is bírta nézni, elvonult, még a fülét is befogta. 😆
Mindenki imádta az ajándékát, mert olyat kapott, ami a kívánságlistáján szerepelt. Egyedül én voltam nagyon meglepett, mert azon kívül, amit kértem, Charlie egy titkos gondolatomat is kitalálta, és kaptam egy olyan karkötőt, amire charmokat lehet gyűjteni. Gyerekkorom óta vágyálmom ez, de azt hittem, hogy már kinőttem belőle.
Azt hiszem, pár évig nem lesz gond az ajándékozásommal, mert charme az mindig jöhet majd. 😉
Tegnap meg a keresztlányunknál voltunk, jöttek a fiúk is.
Zozó imádta a babakocsit, amit az új interaktív babájának vittünk. Jól is áll neki.
A legnagyobb egyetértésben építették meg Belamival Ádám vasúti pályáját (Ádi még csak szétszedni tudja), olyan jó volt nézni őket. Belaminak is jól áll egy gyerek. Egy ilyen kislány, mint Zozó, különösen. Remélem pár év múlva nagymama leszek Belami révén. 😘
Hazafelé meg a két fiam között ültem az autóban, mert elől anyósom volt, mi hoztuk haza. Valami édes érzés közöttük ülni, olyan jó energiájuk van számomra.
Megnéztük a Reszkessetek betörők mindkét részét, ahogyan szoktuk.
Ma az apjuknál vannak, de holnap jönnek haza, Iluskával együtt. Pár napig sokan leszünk megint, élvezni fogom.
Még lógok egy évértékelő poszttal, mielőtt érkezik az új év.
