Emlékeim szerint nem igazán jókedvűen indítottam, mert Charlienak még nem volt munkája, én meg annyira utáltam már az enyémet, hogy úgy éreztem, beledöglök lassan.
Mégis, márciusig valahogy ellappangtam, mert nem emlékszem arra, hogy nagyon kutattam volna az új munkát (decemberben volt előtte próbálkozásom).
Aztán március környékén elegem lett, és megpályáztam vagy három helyet, amiből az egyik olyan volt, hogy állás sem volt meghirdetve, csak azért adtam be, mert szimpatikus volt a közeg.
Egy hétfői napon dobtam be az önéletrajzomat és egy motivációs levelet a postaládájukba, mert nem találtam meg az igazgató e-mail-fiókját. Csütörtökön kilenckor meg már az igazgatónő előtt ültem az irodájában, mert valahogy beletrafáltam abba, hogy valaki épp nyugdíjba ment. Még az állás sem volt meghirdetve, én meg bevállaltam, hogy két hét múlva, április 15-én kezdek. Nem örültek túlzottan az akkor aktuális munkahelyemen, de elengedtek harag nélkül, átszerveztek miattam mindent. Nem érdekelt, alig vártam, hogy kihúzzam a lábam onnan.
Életem egyik legjobb döntésének bizonyult ez eddig, mert kifejezetten élvezem a munkámat, szeretem csinálni, és a kötetlen munkaidőt határozottan az előnyömre tudom fordítani.
Családilag is zajlottak az események.
Charlie is dolgozni kezdett áprilisban, májusban Belami államvizsgázott, dr. Belami lett. Júniusban Kismacsó kitűnő eredménnyel érettségizett. Csináltunk bulit a két fiúnak, összejött a család.
A szülinapom után, július 11-én elkezdtem rendszeresen edzeni, eleinte Kismacsó segítségével, de már önjáró vagyok. Az edzés azóta is az életem része, és terveim szerint ez így is fog maradni.
A fiúk életében is új fejezet indult, augusztusban, szeptember elején költöztek Budapestre. Belami rezidens lett, Kismacsó elkezdte az egyetemet. Mindketten szeretik, amit csinálnak.
Én nagyon féltem ettől a változástól, de szépen átsiklottam ebbe az élethelyzetbe. Máshogy alakulnak a hétköznapok, és máshogy a hétvégék. Most épp vizsgaidőszak van, úgyhogy Kismacsót visszakaptam picit, de a karácsony miatt Belami is többet van/volt itthon, úgyhogy azért vagyunk együtt is, nem szomorkodok. Jól van ez így, nem is lehetne jobban.
Jövőre maradjon ez a felfelé ívelő tendencia, és akkor baj nem lehet!
Charlie vállalkozó lett, egy pályázat keretein belül kap segítséget is, úgyhogy számára izgalmasan kezdődik majd 2020.
A fiúk rendben vannak, szeretném, ha haladnának tovább a megkezdett útjukon, szerintem jó irányba tartanak.
Én nagy változást most nem szeretnék, ebben a mederben hasítanék tovább.
Azt hiszem, hogy nagyon szeretem 2019-et... 2020-at meg várom.
Boldog Újévet!-)
VálaszTörlésBÚÉK neked is! <3
Törlés