Kis vegyes

A kettő dolgozós nap gyorsan eltelt, annyira szörnyű sem volt.
Az egyik délutánján csináltam a gyerekeknek egy mozis délutánt, elvittem neki ezt, csináltunk popcornt, és úgy besötétítettünk, hogy tényleg olyan volt, mintha moziban lettünk volna.
Azt most inkább hagyjuk, hogy a különleges szükségletűeknek (értsd: fogyatékosoknak) magyarázni kellett a filmet, és az egyik majdnem felgyújtotta a konyhát, mert a popcornt a mikróban hagyta, ő meg visszajött a filmet nézni.
Tanulság: még egyszerűbb filmet vinni, és véletlenül sem kiadni a kezemből a popcorn készítését. Ennyike.

Most harmadik napja itthon vagyok, de sajnos ezt a hétvégét megnyertem dolgozni.
Így az összes hétvégi teendőt le kellett tudni péntekig.
Már túl vagyok a takarításon, mosáson, bevásárláson, főztem két napra a családnak.
Az előbb kiselejteztünk Kismacsóval az íróasztalából, úgyhogy ma még befedem a könyveit, füzeteit (ehhez én ragaszkodok, valamiért szeretem én csinálni), és kész.
Úgy volt, hogy Belamit vasárnap költöztetjük vissza az egyetemre, de megkaptam a beosztásomat, úgyhogy áttettük hétfő estére a megmozdulást. Az előbb viszont mondta, hogy lehet, hogy mégis vasárnap költözik, mert az egyik haverja autójában lenne hely neki is, meg a cuccának. Ez majd még kialakul, valahogy nehezen hiszem, hogy mindketten beférnek a holmijukkal, tekintve, hogy a mi autónk tele szokott lenni Belami dolgaival.

Az allergiám kinyír, sajnos elég agresszív kismalac vagyok tőle.
Apropó kismalac. Ideje visszatérni a fogyókúrámhoz, ami ebben az évben elég eredménytelennek tűnik mindenhogy.
Januártól júniusig keményen edzettem, nagyjából nulla eredménnyel (na jó, egy-két kiló lement, de az semmi), legalábbis kilók számában biztosan. (Amúgy biztosan hasznos volt a sportos életmód.)
Aztán sz.rtam bármit is csinálni, eredmény ugyanaz. Illetve a nyaralás alatt már csúnyán elszaladt a ló velem, és eddig nem is nagyon sikerült visszatérni a helyes útra (tegnap este egyszerűen addig hisztiztem, míg Charlie nekem nem adta a csokiját, amit napokkal előtte tőlem kapott, és én már rég megettem az enyémet, ő meg rakosgatta az övét, hát így járt).
Szóval úgy értékeltem, hogy a tegnap esténél már nincs lejjebb (simán leütöttem volna, ha nem adja ide azt a csokit, és este tíz is elmúlt már), úgyhogy ma nagyon rendesen eszek, jó lenne összeszedni magam.
Főleg, hogy tegnap egy régi ismerősömmel kávéztam, aki kb. tíz évvel idősebb, és vágyakozva gondolt a negyvenes éveire, és azt mondta, hogy olyan szép kis nő vagyok, használjam ki, vigyázzak magamra. Erre... (majdnem megvertem Charliet a csokiért). No comment.