Kicsit higgadtabban végiggondoltam a dolgaimat, és arra jutottam, hogy annyira azért nem kibírhatatlan ez a munka. Legalábbis átmenetileg nem.
Arra pont jó, hogy egy régóta halogatott projektet megcsináljak, és közben kitaláljam a "hogyan tovább?"-ot.
Ennek folyományaként hétfőn Kismacsóval kézenfogva beiratkoztunk egy autósiskolába, szeptember elején meg már vizsgázunk is az elméleti részből.
Így most két hétig, hetente négyszer Kismacsóval ülök egy padban. Fantasztikus érzés amúgy a gyerekemmel járni suliba. Bírom, olyan cool.
Neki ez is megy. Gyakorlatilag egyszer hall valamit, és már tudja is, sőt tovább is gondolja.
Azt hiszem a suliban is így boldogul tanulás nélkül, hogy órán legalább figyel, és abból él.
Tanulni nem tudom mikor lesz időm, meg a teszteket csinálni, de nem bukhatok meg, ez fix. Nem akarok beégni a gyerek előtt.
Igazából most leginkább ez a kép motivál:
Na jó, ennyi kutyám nem lesz, de egy ott fog figyelni az ülésen, mert hurcolom magammal mindenhová. Most erről álmodozok.
Hétvégén hazaérkezik végre Belami, akinek tegnap volt a szülinapja.
Szerintem jól érzi magát, még talán maradna is, de én már várom, hogy utólag szervezhessem a szülinapját. Mert az azt jelenti, hogy végre itthon van.
Aztán közeleg a közös nyaralásunk, azzal is kellene már foglalkozni: biztosítások, pénzváltás, programok, beszerezni dolgokat, megtervezni, hogy mennyi csomaggal mehetünk, mert mindenkinek be kell férni pakkal együtt. Az most nem fog menni, hogy csak a cipőim megtöltenek egy táskát, minimalizálni kell a ruhatárat is.
A fiúk szobájában is muszáj korszerűsíteni, mert Kismacsó kinőtte a fenyő galériás ágyát, már hónapok óta Belami ágyát bitorolja. Amikor Belami itthon van, akkor az egyikük egy ágybetéten alszik, ez tarthatatlan.
El kellene adni a galériás ágyat, ha valakinek kell, harmincötért viheti máris. 😉
Főleg annak jó, akinek kell a hely, mert az ágy alatt is be lehet rendezni a szobát, a gyerek felmászik a létrán, és ott alszik. Kismacsó nagyon szerette, de hát száznyolcvan centiméter a fekvőfelület hossza, ő meg már nagyobb. Ez van. Valahogy nem gondoltuk, hogy ez ilyen gyorsan eljön.
Rengeteg minden történt még, ezeket már csak címszavakban, mert lejárt a mosógép.
-Kismacsónak lett tuti állása egy hónapra az egy múzeumban, az egyik volt kolléganőm segítette hozzá ehhez a diákmunkához. Gyakorlatilag azt fogja csinálni, mint itthon (semmit), és még pénzt is kap érte. Álommeló.
-Kismacsó két napja nem jött haza éjszaka (ott aludt egy barátjánál), csak reggel vettem észre, az ereimben meghűlt a vér, pánik (nem vette fel a telefonját). Olyan irgalmatlan kabarét csináltam neki, hogy vélhetően egy életre megjegyezte: programváltozás esetén anyámat értesíteni KELL!!!
-Ma próbálom ki életemben először az éjszakai műszakot. A gyerekek remélhetőleg aludni fognak, én meg olvasok, de attól ez még ismeretlen terep nekem.
-A héten ezzel az éjszakával két napot dolgoztam, azért annyira nem vagyok hajszolt, mint az előző helyen.
-Összességében sokkal jobban vagyok, mint két hete, de remélem, hogy lesz ez még jobb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése