Kis vegyes

Csütörtökön meg azzal folytatódott a Lulu wellness, hogy a Lidl-ben a kosárba dobtam egy lidlis lakkot, amiről hallottam már jó véleményt, és tényleg:

Nagyon szeretem ezt a "ferraris" pirosat, már rég keresem, mert ami ilyenem volt, az már beszáradt. Öröm és boldogság, ráadásul nagyon olcsón.

A magamra rótt edzések is megtörténtek, mondjuk csütörtök után pénteken is menni, nem ízlett annyira. Pedig csak a futás volt közös pont a két napban, teljesen más gyakorlatokat csináltam, teljesen más testrészekre, de akkor is. Nekem az vált be, ha két edzés között van egy pihenő nap.
Ennek örömére van most olyan izomlázam, hogy reggel alig bírtam kimászni az ágyból.

Sajnos az evésre nem fordítok elég gondot, vannak kilengéseim.
Tegnap például barátnős tali volt este, és a közös kávézás után átültünk az éttermi részre, ahol "Meki" is volt. Naná, hogy szemetet ettem. Persze light kólával, mert úgy kerek.
Én nem tudom mi ez a vonzódásom időnként a nagyon nem egészséges ételek felé, de gyanítom, hogy az ízfokozók a felelősek. Mindenesetre le kellene erről szokni teljesen.

Munka szempontjából nagyon jó hetem volt, kezdek egyre jobban belejönni a dolgokba. Mondjuk meg is teszek mindent érte, rettentően figyelek, sokat kérdezek, és végiggondolok mindent százszor.
Meg is dicsért a gazdasági ügyintéző az egyik számlám miatt, hogy milyen szépen csoportosítva vannak rajta a tételek, fénymásolta, és körbevitte a többi otthonba, hogy így szeretné mindenkitől megkapni a ruházati számlákat. Persze ez nem nagy cucc, ha a számlaíró az üzletben képben van, de amikor egy kínai boltosnak kell elmagyarázni, aki felét sem érti annak, amit mondok, na akkor az teljesítmény.
Voltam fegyelmi tárgyaláson, és minden erőfeszítésem ellenére kirúgták a suliból az egyik lányomat, egy másikért meg mennem kellett az igazgató irodájába, mert verekedett, és hat napra eltiltották a suliból. Sajnos ezek mindennapi dolgok nálunk.
A fennmaradó időben meg rágom át magam azokon a nyilvántartásokon, amiket időnként frissíteni kell, és ezért még alig -, vagy nem is találkoztam velük. Megmondom őszintén én még nem unatkoztam a munkahelyemen soha.

Amúgy azt imádom ebben a munkában, hogy teljesen magam osztom az időmet.
Például csütörtökön és pénteken is ragyogó jó idő volt, úgyhogy egy csomó mászkálós dolgot bonyolítottam le, mert annyira jó volt száguldozni a biciklin a városban.
Máskor meg épp rossz az időjárás, úgyhogy olyankor meg belebújok a papírjaimba, a lányoknak meg töltök le jó kis kuckózós filmet, amit legszívesebben velük néznék, de erre nem nagyon szokott időm lenni, ha haza akarok jönni normális időben.

Persze tudom én, hogy most szerencsés időszak van, mert nincs Sátánka szerű gondozottam, és minden borulhat, ha bekerül egy extrém eset, de most annak örülök, ami épp van.

Még mindenki alszik nálunk, ez a jó a nagy gyerekekben, hogy hagyják az embert aludni, sőt, inkább én várom már, hogy végre felkeljenek.
Sajnos Charlie beteg lett, ő azért alszik még, el sem tudott ma menni a fotós suliba. Remélem csak átszalad rajta, semmi komoly.
Na, megyek is, mert ezer a dolog, és haladni kell. Majd jövök.