Megjegyezném... (a tegnapi poszt margójára)

Csak néhány mondatban szeretnék visszautalni a tegnapi posztomra.

Amit leírtam az érzelmi hullámzásról, az erős összefüggést mutat a hormoningadozással, tehát nem egy állandó állapot, hanem extrém szélsőség.

És azért írtam (és fogok is) róla, mert terápiás letenni ezt ide.
Szóval semmiképp nem azt jelenti ez, hogy egy' 24 órában ezen agonizálok, mert nem. Ez egy fájó pontja az életemnek (van belőle több is, és szerintem mindenkinek vannak ilyenek), és időnként külső és belső körülmények összeadódása miatt előtör.
Szerintem én ezt nem fojtom el, mert ha így lenne, akkor nem írnék róla, mikor ez foglalkoztat épp.
Úgy érzem, én ezen inkább pont, hogy dolgozok, igyekszem feldolgozni, elfogadni.
Bocsi, ha valakit ezzel az egésszel megijesztettem, és aggódik, mert nem ez volt a cél!

Én ebbe a blogba nem csak a rózsaszín dolgokat írom meg, hanem azt is, amikor pillanatnyilag nem jó.
De! (És ez nagyon fontos.) A blog apró villanásokat tartalmaz, mint megannyi fényképet egy album. És ez nem a teljes valóság, erről már írtam én is, meg jó pár blogtársam.
Szóval óvatosan kell bánni a végső következtetések levonásával, mert egy blog alapján nem lehet/szabad ezt tenni, és nincs is értelme.

Hogy miért írom ezt?
Mert rengetegen olvastátok a bejegyzést, és ezúttal magánba is kaptam észrevételt, hozzászólást, ami felvetette bennem a fentieket.
Meg, hogy talán túl őszinte, túl kitárulkozó voltam, ami félreértelmezhető, esetleg aggodalomra ad okot.

Nincs baj.
Csak épp ember vagyok én is, akinek vannak jobb és rosszabb napjai, és őszintén írok mindenről. Ennyi. ;-)