Július 27.

A nap legfontosabb eseménye Belami születésnapja volt.
Reggel megköszöntöttem, de elmeséltem neki, hogy igazából 15.42 perckor született, szóval még van idő a fordulóig.

Aztán Anyu hívott, hogy a legkisebb öcsém balesetet szenvedett hajnalban, fejjel beleállt az autóval egy árokba. Ittas vezetés.
Agyrázkódással kórházba szállították, szerencsére nem nyírt ki senkit a felelőtlenségével, csak a sz.ros autója lett totálkáros.
Belami menjen már fel hozzá az ötödikre, mert agresszív volt, mielőtt a nyugtató hatott, és elaludt.
Belami felvonta a szemöldökét, de megígérte, hogy ránéz.
Kb. egy óra múlva hívott Anyu újra, hogy Belami ne fáradjon, mert az öcsém ellógott a kórházból.
Nyilván kiakadtam, hogy miért akarja feltétlen kicsinálni önmagát, közben próbáltam telefonon elérni Belamit, hogy fel ne menjen az ötödikre, ne égesse magát a lökött testvérem miatt.

Aztán a nap nagyobb részében ment a telefonálgatás Anyuval, unokatesókkal, mindenki ki volt akadva.
Remélem jó sokáig nem adják vissza a jogsiját, és szeretném, de nem hiszek benne, hogy tanuljon az esetből, komolyodjon már végre meg.
27 éves, ő az, aki egy napon, egy órában született velem, csak 14 évvel később.
Lánynak várták, de az első perctől a legelevenebb kölyök volt mind közül.

Úgy emlékszem a nagyanyám átka ez, mert nagyon elborult az agya anyám utolsó terhességének a hírére.
Mikor anyám ábrándos hangon előadta neki, hogy tündi-bündi kislányt szeretne még utoljára, mint én voltam, akkor nagyanyám azt találta mondani, hogy már pedig fiú lesz, és égetnivalóan rossz. Nyilván nem így értette szegény.

Belami hústortát kért ismét, ez tavaly óta komoly hagyománnyá kezd válni nálunk, mert az idén már Kismacsó is azt kért.
Ehhez már kedden bepácolta Charlie a szeletekre vágott csirkemellet, én meg elősütöttem tegnap délután.
Aztán egy jénait baconnel kibéleltünk, úgy, hogy a tetején majd vissza lehessen hajtogatni.
Aztán ment egy sor hús, egy sor sonka, egy sor sajt, és így tovább. Jó sokféle sajt, mert úgy az igazi.
A végén a baconnel lett bezárva az egész forma, és ment a sütőbe.
Amikor kész lett, akkor simán ki lehetett borítani az egészet, hogy felülre kerüljön a domború rész, és kicsit torta jellege legyen.

Ilyen finom még soha nem lett.
Biztos az elősütés is sokat segített, hogy nem engedett már vizet a csirkehús, meg a rengeteg mennyiségű sajt. Nyami!

A szülinapra eljött Széphajú, meg végül Anyu is a másik apámmal.
Nem voltak túl jó hangulatban, de azért jó kis vacsoránk lett együtt, és végül felengedtek ők is.

22 éves lett hát.
Bizony mondom néktek gyorsan eljött ez, túl gyorsan.

Aztán este jó mosolyogtam, mert Széphajú, meg Belami legóztak. (Bizony, a legót megtartottuk, csudi jó lesz az unokáknak.)
Halál komolyan.
Ültek a földön a hatalmas doboz legó felett és házakat építettek, meg autókat, és szerintem még a legóemberekkel is folytattak párbeszédeket.
Aztán még dinnyéztünk egyet este kilenc körül, és közben Széphajút Belami óvodás sztorijaival szórakoztattam, mert tudom, hogy én is szeretek Charlie kiskoráról hallani.

Így telt el ez a nevezetes nap. ;-)