Annyira nagyon jó fejek a kollégáim.
Vasárnap utazunk Fonyódra egy hétre nyaralni, és előtte szerettem volna elszámolni a darab hónappal, mert mire visszajövök, már késő lesz.
Reggel bementem a központba, két eddig nem látott munkatársat találtam ott, akikkel azonnal úgy beszélgettünk, mintha ezer éve dolgoznánk együtt.
Elmiákoltam nekik, hogy elkezdtem mindenféle táblázatokat kitölteni, de ez és ez a bajom, elakadtam. Erre az egyik már ugrott is a géphez, kérte a pendrive-t, és csináltuk együtt.
Hatalmas kő gördült le a szívemről, mert nyomasztott volna így szabadságra menni.
Persze vannak még kövek, de remélem szép lassan ezekkel is lesz valami, és mire visszajövök a nyaralásból, kiderül végre, hogy maradok itt, vagy megyek a vágyott helyre.
Jelen pillanatban azt érzem, hogy igazából mindkét megoldással ki tudnék békülni, CSAK LEGYEN MÁR VÉGRE VALAMI!!!
Készül a lista a nyaralásra, hogy mit ne hagyjak itthon, mit ne felejtsek el (például a virágokat meglocsolni az utolsó percben).
Szándékomban áll a futós programomat (tegnap is voltam) ott is folytatni, remélem nem leszek olyan giga lusta dög, mint eddig minden évben.
Vannak franya könyveim, szeretnék sokat olvasni.
Aztán valószínűsíthető, hogy jövő héten egyszer el kell mennem Pestre az igazgatónőhöz interjúra, de az jó, mert egy lépéssel közelebb leszek a megoldáshoz, a "merre tovább?"-hoz.
Izgi. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése