Ketten vagyunk Széphajúval.
Belamihoz jött tegnap délután, este együtt vacsoráztunk mind a négyen, majd órákon keresztül beszélgettünk a konyhában.
Charlie már bement meccset nézni, de mi hárman Belamival és Széphajúval tovább cseréltük az eszmét.
Aztán Charlie és Belami reggel elmentek dolgozni, mi lányok meg maradtunk itthon.
Fura érzés.
Szeretem ezt a kislányt, mert szereti Belamit, és jó hatással van rá, de alig ismerem.
Nem tudom, hogy mennyire normális, de sokszor eszembe jut, hogy akár ő is lehet majd Belami felesége, és rajta múlik, hogy mennyire férhetek hozzá az unokáimhoz.
Közben meg fél tőlem, érzem.
Illetve nem félelem ez, csak szeretne jó benyomást tenni rám, én meg rá, és ettől kicsit kínos az egész.
Régebben Belami azt mondta, hogy eddig mindegyik barátnője tartott tőlem, mert barátságtalannak tűnök.
Mi van?!?!?!
Én csak hagyom őket élni, nem mászok rájuk, hogy az első nálunk töltött napon kiműveljem magam az egész családjukból, ilyenek.
Ám azóta próbálok beszélgetést kezdeményezni, meg ráérezni, hogy hol vannak a határok: mikor kell ott lennem, mikor kell békén hagynom őket. Hát nem könnyű, annyit mondhatok. ;-)
Remélem nem veszed bántásnak, de időnként én is érzem ezt, még így gépen keresztül is. Nem tudom megfogalmazni, tartok egy bizonyos távolságot veled szemben, szerintem te is észrevetted már ezt. :) Fura, na erre mondják, hogy neten keresztül nem lehet megismerni igazán a másikat.
VálaszTörlésIgazából nem értem, de azt már észrevettem, hogy mi eléggé hasonlítunk egymáshoz. Lehet, hogy ezért?
TörlésPedig olyan kis kedves arcod van, tökre bizalomkeltő, nem is értem, miért tartanak tőled :)
VálaszTörlésIgazából én sem. Nem vagyok veszélyes egyáltalán. ;-)
Törlés:D Nem tudom, még ez is lehet. :)
VálaszTörlésA lánynak sem könnyű hidd el :D Mintha a legeslegnehezebb tantárgyból szeretne 5ösre vizsgázni, sőt nem egyszerűen 5ösre...dicséretesre, a legjobbra...Másrészt pedig mindketten magatokénak akarjátok Belamit (nem is biztos hogy ez tudatosul, de valamilyen szinten riválisok vagytok) De ez így van jól :) Ha majd tényleg Ő lesz a nagy Ő akkor már minden simább lesz...esetleg ha nem is most de majd később jól jöhet ha megkéred a lányt hogy segítsen valamiben, így jobban érzi majd hogy elfogadod, befogadod a családba...nem biztos hogy igazam van ezekben a dolgokban, de nekem ilyen érzéseim voltak amikor hasonló szituációban voltam a férjem szüleinél...
VálaszTörlésAbszolút átérzem az ő helyzetét is, komolyan. Talán pont ezért bénázunk annyira. De azért pár óra múlva már tök jól ment minden. ;-)
TörlésJuj, az ilyenek mindig olyan izgalmas helyzetek. Én is nagyon izgultam amikor bemutattak a szülőknek, pedig senki nem volt egy sárkány típus. (Te sem vagy az!)
VálaszTörlésOldódni fog a hangulat is meg minden idővel. Nekem nagyon sokat segített amellett, hogy Bécsifiú szülei nagyon kedvesek és nyitottak voltak felém (annak ellenére, hogy 11 év van köztünk és ők inkább maradiak..) de mindig amikor mentünk hozzájuk, akkor megkérdezték, hogy hogy vagyok, mi a helyzet és mindig picit többet meséltek magukról. Beengedtek a kis életükbe szép lassan, így nekem is könnyebb volt megnyílni.
Hátha ezzel segítettem picit :)
Az idő tényleg segít, már egy napon belül is sokkal könnyebb volt a nap második fele. Ja, és te is segítettél. Naná! <3
TörlésAnnyira fura volt ezt olvasni, hogy " mennyire ferhetek hozza az unokaimhoz" :). Hát egy jó nagyi MINDEN kincsnel drágább, ennyit mondhatok.
VálaszTörlésSzerintem én lubickolni fogok a nagyi szerepben. ;-) Semmi fegyelmezés, nuku következetesség, csak a nagy jóságok, azt hiszem ez nagyon menni fog. (Szülőként is sz.r voltam fegyelmezésben, következetességben. Azért nagy baj nem lett belőle. ;-) )
TörlésÉrdekes volt olvasni ezeket a sorokat.
VálaszTörlésMindig eszembe jut, amikor anno kolléganőkkel beszélgettünk, szinte mindig mindenkinek nehéz volt az anyósával. Ráadásul mindannyian fiús anyák voltak, s mindig mindenki megfogadta, hogy majd ő más lett. (Csak így zárójelben megjegyezve, ez valahogy soha nem jött igazán össze.) Erre én ugye megkaptam, kipróbálhatom majd magam fiús-lányos anyaként is. :)
Aztán eszembe jutott az első találkozásom Anyósommal. Férjemhez jött, akkor már mi találkozgattunk egy ideje, ott töltöttem a hétvégét, s Anyósom ebédre érkezett. Emlékszem, még nyakig voltam a főzésben, mikor megérkezett. :) Érdekes találkozás volt, azt hiszem... Hazudnék, ha azt mondanám könnyű volt, megvívtuk a magunk kis csatáit, de mára már azt hiszem rendben mennek a dolgaink. (Tavaly komoly beteg volt, s rajtam kívül nem számíthatott igazán másra, mikor nem volt önellátásra képes.)
Az pedig szerintem természetes, hogy mindketten szeretnétek megfelelni, hiszen van egy Kedves, közös pont, Akit Mindketten szerettek, s az a vágyatok, hogy boldog legyen. Ez pedig igazából csak akkor létezhet, ha Ti Ketten jóban vagytok egymással. S igen, az idő majd segít, szépen lassan könnyebben fognak menni ezek a dolgok.
Azt hiszem az utolsó bekezdésben megfogtad a lényeget: "van egy Kedves közös pont". :-) Köszönöm! <3
TörlésSzerintem is kedves az arcod, de szerintem ez nem a te személyednek, , sokkal inkább Belami anyukájának szól. És ha belegondolsz,nincs ember a világon, aki első alkalommal vagy második ne tartana a párja szüleitől. Én akkor engedtem el a "félelmet" igazán, amikor Zazie anyukája belevont valami cinkosságba:)
VálaszTörlésÉs ez a másik lényeges pont: a "státuszom" ijesztő inkább. :-) Mert tényleg nagyon kedves igyekszek lenni.
TörlésRemélem hamarosan teljesen fesztelenül fog minden menni. ;-) És köszi a tanácsot! <3
Nem szoktam hozzád kommentelni Lulu, de muszáj egy + szavazatot adnom a nagymamára.
VálaszTörlésEgy jó nagymama MEGFIZETHETETLEN!
Pláne akárhogyis de fiatal nagymama leszel, micsoda királyság ez a szülőknek.
Az én Anyósom sajnos nem érte meg hogy megismerhesse a kislányomat, de ha élne és jó karban volna gond nélkül rá merném bízni hiába sok mindenben (világnézet, ízlés, akármi) nem hasonlóan gondolkodunk.
Szia Fella! Pedig jobban tennéd, ha gyakran kommentelnél hozzám, szeretném.
TörlésFőleg, hogy ilyen megnyugtatóan írsz: van esély, hogy gyakran a nyakamba varrják majd a gyereket/gyerekeket. Nagyon-nagyon szeretném majd. :-)